2022 - Nagylevelű hárs (Tylia plathyphylos)

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2022. évi decemberi lapszámában jelent meg, amely az Erdészeti Lapok digitális archívumában érhető el.

Dr. Tuba Katalin¹, Dr. Kelemen Géza²

¹egyetemi docens SoE, Erdő- és Természeti Erőforrás-Gazdálkodási Intézet

²igazságügyi szakértő

A nagylevelű hárs kultúrtörténeti vonatkozásai

A hársfa tudományos neve a görög „ptilon” szóból ered, ami szárnyat jelent. A szárny a termés murvalevelére utal, ami hatékonyabb terjedését segíti elő. Más nézetek szerint a hársfa tudományos neve a görög „tilos” szóból származik, ami rostot jelent. A kéregben található háncsrostok gazdagsága a hársfa különleges tulajdonsága, erre utal ez a névváltozat.

Van olyan vélemény is miszerint a Tilia szó a görög „ptelea”, szilfa és „tillai” vagy fekete nyár szóból származik. A jelentése "széles" vagy talán "széleslevelű".Minden bizonnyal az indoeurópai „lent-o-”, hajlékony az alapja számos európai nyelv hárs szavának, ami a „Linde” szót eredményezte. A protoszláv származék, a „lipa” pedig a legtöbb szláv nyelvben ismert.

A spanyol (tilo), a francia (tilleul) és az olasz nyelvben (tiglio) a latinból származik a hársak neve. A görög nép a nimfa, Filyra nevét adta a hársnak.

A Magyar Etimológiai Szótár szerint a hárs szó finnugor örökség. A zürjén „kats”, finn „kosku” fakéreg szóból eredeztethető. Az évszázadok során összetett nyelvi fejlődésen ment keresztül, míg elérte mai hárs formáját.

A szorb (nyugati szláv nép Németország keleti részén) nyelv lipsk szavából származik Leipzig, vagyis Lipcse város neve is (de a világhírű amerikai előadó, Dua Lipa nem két hársat jelent, ugyanis neki albán eredetű neve van). A lipicai mének hazája, a szlovén Lipica, a híres ménes névadója is a hársról kapta a nevét.

A horvát kuna fizetőeszköz váltópénzének neve szintén a lipa, mivel a fafajt Horvátországban hagyományosan a piacterek köré ültették.

Szláv nyelvterületen amúgy rengeteg Lipa helynév található, de Magyarországon is számtalan utca, dűlő, vagy községnévben szerepel a hárs, mint Hárskút, Somogyhárságy, Zalaháshágy, Hársalja, Hárshegy, stb. E tekintetben a rekorder talán Németország, ahol kb. 1000 helységnév viseli a Linde megnevezést.

Számos utca külföldön, de Magyarországon is a hársfa nevet kapta. Világszerte ismert a berlini Unter den Linden, azaz a Hársak alatt. Ez a sétány vagy allé a Harmincéves háború után, a királyi palotától a vadászerdőbe vezető, hársakkal szegélyezett széles útként létesült.

Kedvelt neve a panzióknak, vendéglőknek, kocsmáknak is, de van még óvoda is ilyen névvel.

A Linda női név német eredetű. Jelentése hársfából készült pajzs.

És még egy név: Carl von Linné, eredeti „latin nevén” Carolus Linnaeus svéd természettudós, orvos és botanikus. Megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat), és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant. Nevét a házuk udvarán álló hatalmas hársról vette fel, svéd lind, latinosítva Linné.

Mitológiai vonatkozások

A hársfa az európai hiedelmekben ‒ más szent fákkal együtt ‒ világfa, ami távol tartja a szerencsétlenségeket, villámcsapást, és elriasztja az ártó szellemeket.

Kronosz, a titán, Okeanosz leányával, Filürával (Philyra) ló képében nemzi Kheirónt, a kentaurt. A szülés után a gyermek látványától elborzadó Filüra Zeusztól kéri, hogy változtassa át, így lett belőle hársfa. A mondákban Kheirón egyébként híres orvos és jós volt, és megkapta „Filüra, a hársfa fia” nevet. Filüra amúgy a papír istennője, az írás, a gyógyítás, a parfüm, ezeken túl a szépség és a jóslás istennője. Megtanította az emberiséget a papírkészítésre.

Az ókori pelaszgok, akik nem voltak ősei a görögöknek, de időben megelőzték őket az ókori Görögország területén, hársfadarabokból jósoltak, és hársfaháncsra rótták a pelaszg írást.

Ovidius vetette a görög Filemon és Baucisz történetét papírra, akik Zeuszt és Hermészt befogadták otthonukba, miután gazdag szomszédaik elutasították az álruhás utazókat. Az idősebb házaspár melegszívűsége és vendégszeretete miatt az istenek jutalomban részesítették őket. A pár vágya az volt, hogy életük végéig együtt maradjanak, és egyszerre haljanak meg. Kívánságukat teljesítették, és egyszerre bekövetkező haláluk után tölggyé (Filemon) és hárssá (Baucisz) változtak.

A görög mitológia hársaival rokon vonásokat mutatnak az európai mondák hársa is.

Számos szent fa és liget kötődik a kereszténység előtti germán népek településeihez. A hársról úgy gondolják, hogy a kereszténység előtti időszakban Freyja, az igazság és szerelem, a szépség és a termékenység anyaistennőjének szent fája volt, úgy, mint Thornak a szent tölgy.

A balti mitológiában Laima, a sorsistennő otthona egy hársfa ürege volt, ahol a döntéseit kakukk képében hozta (2. ábra). Más források szerint hársfaseprűn lovagol. A litván nők áldozatot mutattak be és imádkoztak a hársfák alatt szerencsért és termékenységért. Tisztelettel kezelték a hársfákat és úgy beszéltek velük, mint az emberekkel.

Közép-Európában a hárs a szláv szerelemistennőnek, Kraszopaninak a fája.

Kelet-Európában sok helyen úgy gondolták, hogy összekötő kapocs az élet és a halál között.

Lengyelországban a hársat a házak elé ültetik, hogy elűzzék a gonosz szellemeket és a villámlást. Több kultúrában is elterjedt az a hiedelem, hogy ebbe a fába nem csaphat bele a villám. A lengyel Święta Lipka, „Szenthárs” a legrégibb lengyel Mária-búcsújáró hely. A legenda szerint a XIV. században egy ottani halálraítélt cellájában megjelent a Szent Szűz, és azt a tanácsot adta, hogy faragja ki hársfából az ő képmását a gyermek Jézussal. Emberünk egyetlen éjszaka elkészítette a szobrot, amelyet a bírák égi jelnek fogtak fel, és szabadon engedték az elítéltet.

A Nibelung-énekben Siegfried a sebezhetetlenségét egy sárkány vérében megfürödve nyeri el, fürdés közben azonban egy hársfa levél tapad a két lapockája közé (3. ábra), ahol nem éri a bőrét a vér és így egy foltnyi helyen sebezhető marad.

Szent Hildegard sikeresen küzdötte le a pestist egy zöld köves gyűrűvel, ami alatt hársdarabka volt pókhálóval körülszőve.

Hazánkban utak melletti szakrális kisemlékek, valamint templomok, kolostorok mellé nagyon gyakran ültettek hársakat.

Az általános német jogban „bírósági fa” olyan fa, amely alatt a középkorban és a kora újkorban rendszeresen tartottak ítélkezést. Ilyen fák a leggyakrabban tölgyek, és hársak voltak. Az úgynevezett „vérhárs” alatt elítélteket az ítélet után azon nyomban felakasztották. Ezek a fák általában a táj kiemelkedő pontjain, kastélyoknál, templomoknál vagy dombokon álltak, sokszor ugyanazok voltak, mint amik mitológiai vagy misztikus jelentéssel bírtak a kereszténység előtti pogány időkben. Volt köztük úgynevezett szabadságfa is. Ha valaki menekülés közben elérte ezeket, azt már nem lehetett elfogni és elítélni.

A németeknél a hársfának, akárcsak magának a már említett Freyja istennőnek, jósló és gyógyító ereje volt, és így igazságosságra és méltányosságra ösztönöz. Az ítéletek esetenként a következő mondattal zárultak: „A hársfa alatt kiadva”, azaz a „Judicum sub tilia”.

Az igazságszolgáltatás helyeit általában hét hársfa vette körül, amelyek szintén gyakran a kereszténység előtti szentélyekre és távoli helyekre utaltak vissza. (Érdekes, hogy az ötvöskónyi nagylevelű hársnak is „Héthárs”az egyik megnevezése.)

Ezeknek a fáknak közös jellemzőik, hogy nagyon idős fák, amelyek magányosan állnak egy jól látható helyen, egy falu közelében, vagy akár a régi falu központját alkotják.

Később ezek a helyek gyakran szolgáltak találkozóhelyül. Egyes területeken a falubelinek a hársfa alatt olvasták fel a hivatalos értesítéseket.

A táncoló hársak

Ez a hagyomány egybeesik azzal a balti, illetve több közép-európai szokással, amiben a hársfák gyűléshelyek, kulturális központok voltak ‒ ünnepeket, esküvőket és táncmulatságokat is tartottak alattuk ‒, ahol az igazságszolgáltatás és az áldozatok bemutatása is zajlott.

Gyakran, főleg német nyelvterületen, a falu a hársfa alatt tartotta az ünnepségeit. Az ilyen fákat tánchársnak, táncoló hársnak (Tanzlinde) nevezték, sőt, magán a méretes fán, az ágai között alakítottak ki úgynevezett „hársfatermeket”, ahol a korlátot is hárshajtásokból készítették. A vidám nyüzsgés helye a fa volt. A zenészek is itt játszottak. A vázágakat a biztonság kedvéért alátámasztották, és a táncparkett sem a fán, hanem beépített fagerendákon nyugodott.

Napjainkban Németországban a kulturális egyesületek vállalták, hogy felelevenítik a „táncoló fák” szokását. A németországi Limmersdorfban áll a Német Tánchárs Múzeum, mely a hagyományőrzésen túl átfogó leltárt is készít a táncoló hársakról.

A hárs a heraldika elemei között is ismert, így például arany hársfalevelek díszítik Luxemburgi Zsigmond fekete sastollas sisakdíszét, a Szlovák Köztársaság címerében pedig a kis rajz hársfalevél, mivel a hársfa Szlovákia nemzeti fája.

Ismert, történelmi jelentőségű hársfák

A kertépítészeti vonatkozásokat (igaz, a kislevelű hársra) Konkolyné (1997) dolgozta fel, az akkori Év fája rovatban. Ez nagyrészt helytálló a nagylevelű hársra is, itt csupán néhány további adatot említünk.

A francia forradalom alatt (La Republique = az Első Köztársaság) a városok szívébe, több ezer nagylevelű hársat ültettek, mint a szabadság jelképét.

Szlovénia függetlenségének elnyerése után a Najevska Lipa hársfa adott otthont a szlovén államférfiak első találkozójának, amely aztán hagyománnyá is vált.

A hársakat mindig nagy tisztelet övezte Magyarországon is. Korunk nagy hársfái esetében nem egyszer találkozunk Mátyás király, Rákóczi, Széchenyi nevével, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A fertődi Esterházy-kastélypark (Lési-erdő) alléi (nyiladékai) mentén korábban hársak álltak, amelyek közül már csak a Bagatelle körüli hársak láthatók.

A somogyi Ötvöskónyi kastélyparkjában található hazánk – mellmagassági kerület és törzsátmérő szerint – legnagyobb hársfája, egy nagylevelű hárs (5. ábra). Történetéhez számos história fűződik. A legenda szerint a tatárok elől menekülve ennek a fának a tövében húzta meg magát IV. Béla királyunk. A faluban található tábla Héthárs névvel illeti, melynek hátterében az áll, hogy egyes elképzelések szerint a területen hét hársfa állt, amelyek a hét vezér emlékét őrizték egykoron.

Odvában több ember is kényelmesen elfér, amelyet a hozzá kötődő legendák is megőriztek. Az egyik tulajdonos családtagja, Chernelné asszony a két világháború között kártyapartikat rendezett a fa hűs belsejében. Aztán az 1950-es évek közepe táján egy cigány család húzta meg magát benne átmenetileg, és az általuk rakott tűztől a fa kigyulladt, és részben leégett.

A süttői Rákóczi fája elnevezés helyiek egy része szerint pontatlan, mivel a fejedelem nem járt itt, csak Vak Bottyán kuruc vezér és csapatai. A fa a falut átszelő főút melletti parkban áll. Egykor a fa árnyékában is zajlott a messze földön híres süttői kőfaragás. A helyiek már ekkor megbecsülték a fát, Hősök parkjaként körbe is kerítették.

Szépirodalom

Ha a tölgy a férfi, akkor a hárs a női princípium; a báj, a boldogság kifejezője. Illatos virágának gyógyító ereje van, szív alakú levele révén pedig a barátság, a szeretet és a szerelem jelképe. Walter von der Vogelweide (prüdériával nem vádolhatóan) is így használta lovagi énekében:

A hársfaágak csendes árnyán,
ahol kettőnknek ágya volt,
ott láthatjátok a gyeppárnán,
hogy fű és virág meghajolt.
Fölöttünk az ág bogán Ejhajahujj!
dalolt ám a csalogány! (fordította Babits Mihály)

A hársfaágak csendes árnyán, ahol kettőnknek ágya volt,…kezdetű versében a szeretők fája, de a Carmina Buranában is ilyen értelemben szerepel.

Általános iskolában korábban tananyag volt, de ma is ismert Franz Schubert a több, hársról írt dala közül az egyik, „A ház előtt a kútnál” kezdetű dal:

A ház előtt a kútnál

Egy régi hársfa állt.

Alatta megpihenve,

de sokszor álmodám.

Kérgébe hányszor véstem,

Kedvesem nevét,

Ide húzódtam mindig.

Ha bú vagy öröm ért.

A hársat több magyar népdal is említi, sőt, katonanóták, amit e sorok katonaviselt olvasói bizonyára fel tudnak idézni:

Diák kislány, napkelet hajnalán,

A hárs alatt, vártam rád oly sokat.

Ott voltunk boldogok,

Hol az öreg Tisza ballagott,

Szívtuk az öreg hárs illatát,

Egymás karja közt, Babám.

A műelemzés nem éppen Erdészeti Lapok kompatibilis műfaj, de annyit érdemes megfigyelni, hogy mindegyik szövegben visszaköszön a mítoszok hársainak tulajdonságai: szerelem, megnyugvás, anyai magába fogadó adottság.

A hárs előkerül az operákban is. Händel Xerxész című operájában a főhős, Xerxész, a magyar szövegben a Hársról szóló világhírű áriát adja elő. Azzal ne foglalkozzunk most, hogy a „300” című film miatt Xerxészről milyen kép él többségünkben (kigyúrt, öblös hangú, kissé arrogáns figura, akin temérdek ékszeren kívül semmilyen ruha sincs), de az ária gyönyörű, még úgy is, hogy a hárs csak a magyar szövegben szerepel, ugyanis az eredetiben platánról van szó.

És ha már a profán felé indultunk el, meg kell említeni (Dua Lipa után) immár a popkultúra másik „csúcsát”, a moldáv O-Zone formáció „Dragostea Din Tei” dallamtapadásra ösztönző szerzeményét, amelynek jelentése: „Szerelem a hársfák alatt”. Aki kíváncsi rá, keressen fel minket, némi honoráriumért elénekeljük.