2022 - Nagylevelű hárs (Tylia plathyphylos)

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2023. évi januári lapszámában jelent meg, amely az Erdészeti Lapok digitális archívumában érhető el.

Dr. Tuba Katalin¹, Dr. Kelemen Géza²

¹egyetemi docens SoE, Erdő- és Természeti Erőforrás-Gazdálkodási Intézet

²igazságügyi szakértő

A nagylevelű hárs hatása testre és lélekre

Ülünk a hársfa alatt az asztalnál, hársmézzel ízesített gőzölgő hársfatea kortyolgatva. Giccsesebb már csak akkor lehetne, ha az asztal és a szék is hársból lenne, de hársfából nem szokás bútort készíteni. Vagy mégis?

A kis- és nagylevelű hárs az egyik leggyakrabban ültetett park, illetve sorfa Magyarországon. Nem csak Magyarországon, például Franciaországban is.

A kertekben a hársak voltak az első fák, még a 15. században Mátyás király idején, amiket nem hasznukért, hanem díszítő értékükért, illatos virágaik miatt ültettek. Manapság a nagylevelű hárs népszerűségét szép koronaformája, élénkzöld, szívalakú levelei, szép sárga őszi lombszínén túl annak köszönheti, hogy viszonylag problémamentes fafajunk.

Egyelőre sem a kártevői, sem a kórokozói között nem fordulnak elő olyan fajok, melyek városi környezetben rendszeresen elcsúfítanák, vagy megtizedelnék állományait. Jól tűri a városi klímát, a talajokat és a városi léttel járó megpróbáltatásokat, mindemellett jól metszhető. Jó sarjadó képességét használják ki Olaszországban, mikor élősövényt, vagy lugast alakítanak ki a hársakból.

Meg kell jegyezük, hogy a hársakat a hibridizáció (T. × europaea syn. T. vulgaris), ami természetes módon is végbemegy a kis- és a nagylevelű hársak között, bizonyos szempontból veszélyeztetheti. Maga a hibridizáció és a kis- és a nagylevelű hárs hasonló jellege az, ami hasonló felhasználásukat is indukálja. A hársakkal foglalkozó irodalomi források a felhasználásukra, a károsítóikra és a kórokozókra vonatkozóan sem húz éles határt a két faj, illetve hibridjei között. Így az alább bemutatott alkalmazások többnyire együttesen vonatkoznak a kis- és a nagylevelű hársakra, esetenként az ezüst hársra is.

A faanyagának széleskörű népi felhasználására később kitérünk, de előbb nézzük az élelmiszer célú felhasználását, a virágból készült teát és mézet, valamint a leveleiből készült étkeket!

Étkezésre

A virágnektár magas cukortartalma (94%) és a virág magas cukortermő képessége (7,7 mg cukor/nap virágonként) azt eredményezi, hogy a virágzás ideje alatt minden egyes virágzó fáról a méhek mintegy 0,8 kg mézet gyűjthetnek.

A hársvirág tea és a hársméz kurrens termékek, kellemes illatuk és jellegzetes ízük mellett a gyógyhatásuk is közismert. Mindemellett a hársfavirág frissen és szárítva  is fogyasztható.

Olaszországban nem csak a virágból, hanem levelekből is készíthető tea vagy forrázat, ami meglehetősen sűrű, kissé nyálkás, de üdítő és hűsítő italt eredményez.

Azt viszont kevesen tudják, hogy ugyanitt a terméséből az extra szűz olívaolajhoz hasonló ízű növényi olajat is előállítanak. A leveleiből saláta, vagy a spenóthoz hasonló ízű főzelék is készülhet. Egyszerű és ízletes szendvics tölteléket is készítenek a levélből. (Javasoljuk, hogy lombfakadás után próbálja ki ezeket, de a téli időre marad a hársfatea hársmézzel.)

Rügyei kellemes ízűek nemcsak a szarvas, de az erdőt járók is gyakran kóstolgatják.

A fa nedvkeringésének indulásakor, a juhar és a nyír csapolásánál ugyan kisebb mennyiséget, de a hársból is lehet „hárslevet” nyerni. A hársvíz cukortartalma magas. A csapolási eljárás hasonló, mint a juharnál és a nyírnél.

Az olaszok szerint a nagylevelű hárssal gyakran lép szimbionta kapcsolatba a Tuber fekete szarvasgomba nemzetség több, értékes fajával, mint a Tuber magnatum, a T. melanosporum, a T. aestivum, a T. brumale, a T. moscatum és a T. macrosporum.

Gyógynövényként

A hársfa virágait, leveleit, sőt kérgét sokrétű, előnyös tulajdonságaiknak köszönhetően a homeopátiában és a népi gyógyászatban is használják légúti és bőrbetegségek kezelésére.

Sokak szerint hasznos a köhögés, megfázás, légúti hurutok és a száraz, irritáló köhögés, láz, fejfájás, gyulladás esetén, de ismert hashajtó, általános tonik, gyomorerősítő, bélnyugtató és idegnyugtató, izzasztó, vizelethajtó tulajdonsága is.

Megfázás esetén inhalálhatunk is a hársfateával, amit a következő módon készíthetünk el: egy liter forrásban lévő vízbe egy-egy teáskanálnyi hársfavirágzatot, citromfüvet és borsmentát teszünk. Néhány percig állni hagyjuk, majd a szokásos módon a gőz fölé hajolva törülközővel a fejünkön belélegezzük a párlatot.

A népi gyógyászatban görcsoldóként is alkalmazzák, az emésztőrendszert is megnyugtatja. Emellett vértisztító hatása is ismert, és serkentőleg hat a szívműködésre is. A hársfából készült szén a fogporoknak és a sebgyógyulást elősegítő hintőporoknak egyik fontos alkotóeleme.

A hársfatea enyhíti a reuma és a köszvény okozta kellemetlen panaszokat. Hatékonyan képes orvosolni a mandulagyulladást és a száj különböző fertőzéseit is. Mandulagyulladásra legfőképpen akkor hatásos, ha egy kevés szódabikarbónát is keverünk a teájába.

Plinius említette a hárs kéregecetét, mint bőrbetegség enyhítő hatású szert.

Általánosságban elmondható, hogy gyógynövényként minden formában nyugtató, ellazító, stresszoldó hatású.

Franciaországban korábban a nagylevelű hársnak még az árnyéka is gyógyító hírében állt. Királyi rendeletben szabályozták ültetését a kórházakhoz vezető utak mellett.

Az állatgyógyászatban in vitro kísérletekben kimutatták, hogy a nagylevelű hárs virágzatának kivonata gátolja a sertések hasnyálmirigy gyulladását.

Szépségápoláshoz

Illatszerek is készülnek belőle, megidézve a hársvirágzás egyedülálló illatprofilját, ami így szól: élénksárga, virágos, mézes, zöld árnyalattal.

Egyik hársvirág parfümöt így ajánlják:

„Ez az illat nyár, a hűvös patakok és a partján húzódó bozótok illata. Egy virágzó hársfa kesernyés, friss és édes illata, amely elkezd mámorító méz jellegű édességgé sűrűsödni. Hársvirág, amelyet a záporeső zuhanya mosott ki; és ami a virág- és zöldillatú hársfaágakról lehulló esőcseppek illata. A hársfa egyik ágán valahol a levelek és virágok mögött megbújva ott ül a Szentivánéji álomból az örökifjú Shakespeare-i Puck szerelemmanó, és dudáján játszik. Varázslatos dallama varázslatossá teszi az illatot is ...”

A hárs főzete ápolja az arc bőrét, és a hársfateával való öblítés csillogóvá és kellemesen lágy tapintásúvá varázsolja a hajat. Nyugtató hatását fürdővízhez adva is megtapasztalhatjuk.

Pszichés hatása

Pot pourriként alkalmazva, spirituális szinten a hárs olyan gyógynövényként ismert, amely segíthet enyhíteni a bánatot, és élénk, fiatalos érzést ébreszt. A hársak előnyös tulajdonságainak kiaknázásához azt ajánlják, hogy hordjunk magunkkal egy kis zsákot, tele szárított hárslevelekkel, vagy tegyük alváskor a párnánk alá.

A hársfa virágát emellett szerelmi bájitalokban és keverékekben vagy védelmező varázslatokban és füstölőként is használják, de alkalmasnak tartják az élettartam meghosszabbítására, valamint jósláshoz is.

Faölelés

A hársfa helyes önismeretre tanít, harmóniába hozza a szív és az ész energiáit, ezáltal oldja az érzelmi kuszaságból, féltékenységből eredő energiablokkokat. Egy kis lelkierőért forduljunk e fához, ugyanis az érzelmi problémák legjobb „orvosa”, de lázcsillapító hatása is van.

A szerelem klasszikus fája. A szerelmesek fája: az a fa, amely termékenységet és jómódot ad. A fa-terápia során éppen ezért a szerelem képességét erősíti. Szerelmet gerjeszt.

A faölelők javaslata szerint, ha egy nem jól működő kapcsolatot szeretnél befejezni, vagy ha szerelmi csalódáson vagy túl, segíti az elengedést, így szakítás vagy válás után, vagy ha csak rossz kedvű vagy, akkor a hársfa a legjobb, mert nála megnyugvást találhatsz.

Támogatja a test mozgékonyságát, meghosszabbítja az életet és megfiatalít.

Faanyagának felhasználása

A hársfa egészen a legújabb korig tartó legismertebb felhasználása a kéreg alatti háncsának feldolgozása. Már 16–17. századi oklevelek gyakran említik a rudaló hárskötelet, a hárshéjból font széket, a nyoszolyát, a hárskéreg ládácskákat.

A múlt században a székely tutajosok még háncskötéllel erősítették össze úsztatáshoz a tutaj gerendáit. A Balaton környéki pásztorok a hárskéreg belső részéről a háncsot lefejtették, majd áztatás után kötözésre, kötél és ökörszájkosár készítésre használták fel. Borvidékeinken a hársháncs szőlőkötözésnél még a múlt században is nélkülözhetetlen volt. Kaán Károly 1931-ben megemlékezik a szőlőkötözésre használt hársháncsról, amikor azon szomorkodik, hogy miért nincs több méretes hársfa az országban:

„Hársfa nagyméretben kevés fordul elő a csonka ország területén. Magyarázatát abban keressük, hogy a megcsonkultan megmaradt országrész jórészt szőlőművelésre is használt terület, ahol annak idején a szőlőkötözésre használt háncsnyerés céljából nem kímélték a hársakat. A várkastélyok és egyéb úri tanyák hársfái pedig azok elpusztításával vesztek oda.”

A vándor szlovák kosárfonók által elterjesztett hársháncsból készült kosarakat az Alföldön a 20. század elején még használtak. Magyarország egyes részein korábban még ismert volt a háncsbocskor készítése. Ez a gyakorlat az I. világháború idején hazánkban fogva tartott orosz hadifoglyoknak köszönhetően újra felelevenedett. A hársháncs, nyírkéreg szalagokból font különböző edények, bocskorok az oroszoknál, a finnugor és a balti népeknél széles körben ismertek. A századforduló táján a hársháncsot még óriási mennyiségben használták fel az akkori Oroszországban. A hárskérget Európában hagyományosan kosarak és halászhálók készítésére használják. Valószínű, hogy a háncsszalagból font bocskor emlékét őrizte meg a regösénekek nyír-, hárs- és cserfakéreg bocskora is.

A faanyaga felhasználása sokrétű volt, de mára ezek már csak néprajzi érdekességeké váltak.

Plasztikus és könnyen megmunkálható faanyagát az ácsmunkákban használták intarziákhoz, faszobrokhoz, játékokhoz, lakberendezési tárgyakhoz, keretekhez, kefékhez és sok máshoz. Festett bútort, nyomtatott deszkát, bútor vázat, képkeretet, ceruzát, orsót, dugót, játékokat, fapapucsot, gyufaszálat, sőt papírt is készítettek belőle.

Hársfából készültek a szánok, egyes zeneszerszámok (pl. hegedű, gitár) (4. ábra) és a zongora billentyűi.

Rosszul ég, kevésbé értékes fűtésre, de faszenet és faszénport készítettek a fájából. A mai napig használják faragásra és furnérlemezt is készítenek belőle.

Hársfából készülnek a méhkaptárak keretei (5. ábra), a kalapmodellek és a "fafejek" a kalapkészítők és parókakészítők számára, valamint a rajztáblák is. Szárazon tartandó és szagérzékeny áruk tárolására alkalmas csomagoló anyagnak is kiváló.

A lőfegyverek megjelenése előtt gyakran használták a fáját pajzsok készítésére, és ez az értelme beleivódott a szó jelentésébe is, ahogy az előző lapszámban megjelent kultúrtörténeti cikkünkben már említettük a Linda (hársfából készült pajzs) név kapcsán.

Láthatjuk, rendkívül széles a hársakhoz kapcsolódó mondavilág, irodalom, alkalmazási lehetőségek tárháza, köteteket töltene meg összegyűjtve. Az Erdészeti Lapok lapjain csak halvány ízelítőt volt mód adni róluk.