2018 - Virágos kőris

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2018. májusi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Prof . dr. Bartha Dénes intézetigazgató egyetemi tanár, SOE EMK

Tóth Péter titkár, Nyugat-Dunántúli Díszfaiskolások Egyesülete

Egy valódi hungarikum: Fraxinus ornus ’Mecsek’

Ha megkérdezzük a díszfaiskolások nagy öregjeit, hogy nevezzék meg azt a fajtát, amelyik jól bevált és széles körben, külföldön is ismert, akkor java részük habozás nélkül a virágos kőris ’Mecsek’ fajtájára adják szavazatukat. Tekintsük át röviden, hogy az Év fája e fajtája mikor, miért és hogyan lett ilyen népszerű!

Magyar nemesítésű díszfajok és fajták

A hazai díszfaiskolai nemesítő tevékenység kezdete a 20. század elejére tehető. Az első időszakban a piacra termelő díszfaiskolák tudatosan karolták fel és vonták termesztésbe a nálunk megtalált különlegességeket, amelyeket elsősorban a lelőhelyre vagy megtalálóra utaló fajtanévvel láttak el.

Ilyen nevezetesebb fás szárú dísznövényünk ebből a korból a gróf Ambrózy-Migazzi István által köztermesztésbe vont, oszlopos habitusú Thuja occidentalis ’Malonyana’ (1913), a Kertészeti Tanintézet tanára, Magyar Gyula által szelektált, Tellmann Károly minisztériumi osztályfőnök tiszteletére elnevezett Lonicera × tellmanniana (1920), vagy a fegyverneki faiskolában fellelt Morus alba ’Fegyvernekiana’ (1930).

A második világháborút követően intézményesítették a dísznövény-nemesítést, s Domokos János professzor irányításával új lendületet vett a hazai dendrológiai nemesítés, amelynek alapelve az volt, hogy a magyar flóra őshonos tagjaiban rejlő lehetőségeket kell kihasználni.

Munkásságának eredménye többek között a Tilia tomentosa ’Szeleste’, vagy a Sipos Elekkel, a Kertészeti Kar matuzsálemi kort megérő tudományos főmunkatársával együtt nemesített számos berkenyefajta, mint például a Sorbus bakonyensis ’Fánivölgy’ vagy a Sorbus borbasii ’Herkulesfürdő ’.

Az 1950-es évek elején szelektálta id. Barabits Elemér a Chamaecyparis lawsoniana ’Globus’ fajtáját, s ezen időszakban született a virágos kőris sikerfajtája, a ’Mecsek’ is!

A későbbiekben, a rendszerváltozásig, elsősorban az egyetemek, kutatóintézetek, nagyobb faiskolák rukkoltak elő új díszfajtákkal. A teljesség igénye nélkül Schmidt Gábor Pyrus pyraster ’Márkói’ és ’Veszprémi’ szelekciói, illetve id. Barabits Elemér pikkelylevelű örökzöldjei, így a Chamaecyparis lawsoniana ’Barabits Gold’, vagy Józsa Miklós Prunus laurocerasus ’Klári’ fajtája fémjelzik ezt az időszakot.

A rendszerváltozás után többnyire a részben vagy egészben magánosított és kisvállalkozásban működő faiskolák vették át a nemesítői feladatokat, közülük a Tahi Faiskolát, a Prenor Faiskolát és az Alsótekeresi Faiskolát lehet kiemelni.

Ugyanakkor számos fajta érkezett külföldről, miközben a magyar fajták száma is megsokszorozódott, s ma már szinte áttekinthetetlen és kissé fölösleges számú fajtaszortimentre bővült.

Gömbkorona

A díszfák és díszcserjék nemesítése részben különböző koronaformákra történik, így a cél például piramis, oszlopos, szomorú, gömb alakú koronaformájú fajták előállítása lehet. A természetben meglehetősen kevés faj rendelkezik gömb alakú koronával (pl. fagyöngyfajok), viszont több faj esetében előfordulhatnak olyan egyedek, amelyekre ez a koronaforma jellemző. Ezen egyedek megtalálása, vegetatív úton történő továbbszaporítása, rendszerint magas törzsre való oltása eredményeképpen kaphatjuk a gömbkoronájú fajtákat.

A gömbkorona sajátossága, hogy az azt felépítő hajtástengelyek közül egy sem rendelkezik az ún. apikális dominanciával, s ennek következtében mindegyik azonos rangú. Az apikális dominancia növekedés-élettani jelenség, növényi hormonokon (főként auxinokon és gibberellineken) keresztül megnyilvánuló sajátosság, amelynek következtében az oldaltengelyek a főtengely növekedésének vannak alárendelve.

Azaz az oldaltengelyek (elágazások) hormonálisan gátoltak, kialakulásukban, növekedésükben lassítottak, továbbá kevesebb tápanyaghoz is jutnak, mivel ezek szállítása elsősorban csúcsirányú és nem oldalirányú. (A gyakorlatban a koronaalakító metszésnek, ültetés előtt a gyökerek visszavágásának vagy a kaszálásnak az a célja, hogy a hajtásrendszer, illetve a gyökérzet gazdagabb elágazású legyen, amit az apikális dominancia időleges megszüntetésével érünk el.)

Hazánkban a leggyakrabban alkalmazott, gömbkoronájú fajták a gömbakác (Robinia pseudoacacia ’Umbraculifera’), a gömbjuharok (Acer platanoides ’Globosum’, Acer campestre ’Nanum’) és a gömbkőris (Fraxinus ornus ’Mecsek’).

A teljesség igénye nélkül említésre méltók még a következő fajok gömbkoronájú fajtái: szivarfa (Catalpa bignonioides ’Nana’), csepleszmeggy (Prunus × eminens ’Umbraculifera’), páfrányfenyő (Ginkgo biloba ’Mariken’), ámbrafa (Liquidambar styraciflua ’Gum Ball’), magas kőris (Fraxinus excelsior ’Nana’), platán (Platanus × hispanica ’Alphen’s Globe’), mocsártölgy (Quercus palustris ’Green Dwarf’), nagylevelű hárs (Tilia platyphylloa ’Pannonia’).

A ’Mecsek’ története

A Pécsi Kertészeti Vállalat Bicsérdi faiskolájából – annak megszűnése miatt – több ezer virágos kőris került kiültetésre az 1950-es, 1960-as években Pécsett és környékén. Az egyik parkban fedezte fel Kett Ferenc, a kertészeti vállalat munkatársa azt a gyenge növekedésű virágos kőris egyedet, amely a Fraxinus ornus ’Mecsek’ fajta kiindulópontját jelentette. Virágos kőris törzsre oltották rá a törpe változatot, nemesítői tevékenységük 1970-re fejeződött be, ezt az évet tekinthetjük a ’Mecsek’ hivatalos születési évszámának. A Magyar Dísznövényfajták és Fajtajelöltek Jegyzéke számára az adatközlés e fajta esetében Orlóci Lászlótól, az ELTE Füvészkertjének igazgatójától származik. A ’Mecsek’ 1985-ben lett államilag elismert fajta. Sajnos fajtavédelemre nem jelentették be, így szabadon szaporítják egész Európában.

A ’Mecsek’ jellemzése

E fajta egyik elfogadott szaporítása a következő: magonc Fraxinus angustifolia alanyra gyökérnyakba törzsképző szemzést végeznek valamelyik F. excelsior fajtával (pl. ’Altena’, ’Westhof's Glorie’), majd a következő évben két ’Mecsek’ csappal oltják koronába.

A Chalara fraxinea fellépése és károkozása miatt felmerült a virágos kőris, azaz fajazonos alany használata, de rossz törzsképzése miatt nem terjedt el.

Az 1,8–2,2 méter törzsmagasságban oltott ’Mecsek’ általában 5–6 méter magasra nő, koronája kezdetben szabályos gömb alakú, később lapított lesz. Lombozata mélyzöld, amely ősszel lilásvörösre vagy sárgára színeződik. Májusban, lombfakadást követően hozza bugákba tömörülő illatos, krémfehér virágait.

Ha nem akarjuk, hogy magasra nőjön, akkor pár évente ajánlott koronáját radikálisan visszavágni, ugyanis a regenerálódó korona is a kívánatos gömb alakot fogja fölvenni. Törzsmagassága miatt koronája nem zavarja a gyalogos embereket, ugyanakkor szabályozható egyedmagassága lehetővé teszi légvezetékek alatti tartós alkalmazását.

A városi klímát jól tűri, meghálálja a napos, meleg fekvést és a laza talajokat, száraz, meszes termőhelyeken is jól alkalmazható, –23 oC téli átlagos minimum-hőmérsékletet is elvisel.

Ma a magyar díszfaiskolai nemesítés sikerfajtája számos hazai és külföldi település utcáit szegélyezi, sok helyütt már kiszorította a gömbakácot és a gömbjuhart is.

2023

2023
Vénic szil (Ulmus laevis) 2023
2022
Nagylevelű hárs (Tylia plathyphylos) 2022
2021
Lisztes berkenye - Sorbus aria 2021
2020
Tatár juhar - Acer tataricum 2020
2019
Sajmeggy - Prunus mahaleb 2019
2018
Virágos kőris 2018
2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái