2022 - Nagylevelű hárs (Tylia plathyphylos)
Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2022. évi decemberi lapszámában jelent meg, amely az Erdészeti Lapok digitális archívumában érhető el.
Dr. Bak Miklós1, Dr. Börcsök Zoltán2
1SOE-FMK, Faipari és Műszaki Intézet
2SOE-FMK, Faépítészeti Intézet
A nagylevelű hárs faanyagának jellemzői és felhasználhatóságuk
A három őshonos hársfaj faanyaga mikroszkóposan és makroszkóposan nehezen különíthető el, műszaki tulajdonságaik is csak kis mértékben különböznek. Faipari jelentőségük manapság kicsi, de a kedvező megmunkálási jellemzők és felhasználási lehetőségek, valamint a kiváló növekedési mutatók miatt a nagylevelű hárs fokozottabb telepítése és fájának szélesebb körű felhasználása indokolt lenne.
A fatest mikroszkópos jellemzői
A vékonyfalú, rövid libriform rostokba és rosttracheidákba ágyazva mikroszkóp alatt megfigyelhetjük a szórtan elhelyezkedő edényeket, a keskeny bélsugarakat, és az alig észrevehető faparenchimákat (hosszparenchimákat). Az edények nagy része (~ 90%) 2-10 tagú csoportokba tömörül, átmérőjük (átlag 60 mm) a késői pászta felé haladva kissé csökken.
Az edénytagok közti áttörés teljes, jellemző a sejtfalaik spirális vastagodása. Az évgyűrűhatárokon a farostok sugárirányban 1-2 összenyomott sorban rendeződnek, így az évgyűrűhatárt élessé teszik. Bélsugarai néhány sejtsor szélesek (2-4), ám gyakran akár 30-50 sejtsor magasak és az évgyűrűhatáron kiszélesednek. Fájában kevés apotracheális (szórt), magányos faparenchima található. Gyakori bennük a barna mézgaanyag. A rostok (libriformrostok és rosttracheidák) finomak, vékonyfalúak és nagymennyiségűek.
Makroszkópos jellemzői
Fája nagyon hasonlít a nyírfához, de annál könnyebb. Színes geszt nélküli, szórtlikacsú fafaj, finom edényei egyenletes eloszlásban figyelhetők meg az évgyűrűn belül, a két pászta nem különül el egymástól. Fája színes geszt nélküli, a világos fatest fehéres-sárga színű, gyakran vöröses-barnás árnyalattal. Az évgyűrűhatár enyhén hullámos, nem határozott, de jól látható fehéres, sárgás színű vonal jelzi. Bélsugarai nagyítóval jól láthatók, keskenyek, viszonylag magasak, így a sötétebb bélsugártükrök a sugármetszeten elérik az 1-1,2 mm magasságot. Tilliszesedés nem figyelhető meg, tehát az edények nyitottak.
Kérge a fiatal törzsön sima és szürkésbarna, paraszemölcsökkel borított (3. ábra), idős korban hálószerűen repedezik. A kéreg keresztmetszetére jellemző a vastag háncsrész és a háncskötegek hosszúkás háromszög, lángnyelv formája. Ez a jellegzetesség valamennyi hársfajra jellemző.
Fahibák, károsodások, tartósság
Viszonylag kevés fahibát mutat, idősebb korban a barna álgesztesedés és fagyrepedés (fagyléc) fordul elő. Fatestének jelentős hibáit, elváltozásait a mechanikai sérülések okozzák. Az erdőben növekedő hársaknál rendkívül gyakori a fiatalabb, 10-20 éves törzsek kéreghántása a gímszarvas által, idősebb korban pedig a nevelővágások és a közelítés által okozott mechanikai sérülések. Az ilyen sebzések nagyméretű fatest-elszíneződéseket, kéregbenövéseket, gyakran korhadást eredményeznek.
A hársakon megfigyelhető farontó gombák (pl. Meripilus giganteus) fellépése a mechanikai sérülésekhez kapcsolódik. A faanyag ellenálló képessége a biotikus károsítókkal szemben igen csekély, így a belőle készült belsőtéri tárgyakat megtámadhatják az álszúk (pl. Anobium punctatum), valamint változó nedvesség esetén a különböző gombafajok (pl. Serpula lacrimans, Coniophora puteana).
A nagylevelű hárs a kevésbé tartós, fülledékeny fafajok közé tartozik.
Tartóssága:
-
szabadban (talajjal nem érintkezve): kb. 20 év
-
állandó nedvességben: kb. 20 év
-
állandóan szárazon: kb. 500 év
Kerülendő a hengeresfában való tartós tárolás. Hosszabb idejű tárolás esetén zöldes és kékes elszíneződések keletkezhetnek. A nyári hónapokban kitermelt fákra a farontó rovarok különösen veszélyesek. Legcélszerűbb a téli hónapokban kivágni és kéregben tárolni. A fülledés elkerülése érdekében a tárolási idő ne haladja meg a 6 hónapot.
Fizikai és mechanikai tulajdonságok
A nagylevelű hárs puha, alacsony sűrűségű, jó alaktartósságú és közepesen szilárd faanyaggal rendelkezik. Keménysége, nyíró- és hajlítószilárdsága kissé elmarad az ezüst hársétól, míg ütő-hajlítószilárdsága hasonló értéket mutat. Bár megjelenésében nagyon hasonlít a nyírhez, alacsonyabb sűrűségének köszönhetően (nyír légszáraz sűrűsége 510-650-830 kg/m3) szilárdsági értékei jelentősen elmaradnak tőle. Például a nyír keménysége bütü felületen 49 MPa, oldalfelületen 22 MPa, hajlítószilárdsága 76-147-155 MPa, nyomószilárdsága 38-51-100 MPa, nyírószilárdsága 12-14,5 MPa. Hő- és hangszigetelő képessége kitűnő. A nyomó igénybevételt jobban viseli, és zsugorodása kisebb mértékű rokonainál. A különbségek és eltérések nem jelentős mértéke miatt azonban a gyakorlat, felhasználás szempontjából nem tesz különbséget.
Sűrűség (kg/m3):
-
abszolút szárazon: 320-490-560
-
légszárazon (u=12%): 350-530-600
-
frissen döntve: 580-680-780
Pórustérfogat (%): 68
Zsugorodás (%):
-
hosszirányú: 0,3
-
sugárirányú: 5,5
-
húrirányú: 9,1
-
térfogati: 14,9
Szilárdsági értékek (rostokkal párhuzamosan, MPa):
-
nyomó: 22-44-66
-
hajlító: 39-90-125
-
húzó: 23-85-145
-
csavaró: 12,6-15,0-17,0
- nyíró: 4-4,5-6
- hasító:
húrirányú: 1,2
sugárirányú: 0,7
Ütő-hajlítószilárdság (J/cm2): 5-13
Keménység (Brinell, MPa):
-
oldal: 3-16-20
-
bütü: 27-38-47
Statikus hajlító rugalmassági modulus (MPa): 5800-7400-17200
Kémiai tulajdonságok
Elemi összetétel (%):
C: 49,4
O: 43,7
H és egyéb: 6,9
Kémiai összetétel (%):
-
cellulóz: 43,2-54
-
hemicellulózok: 25,7
-
lignin: 18,3-29,3
-
gyanták, zsírok: 5-7
- extraktanyagok
(alkohol-benzolos kivonás): 2,7-3,6
- hamualkotók: 0,5-1,5
pH-érték: 5,2
Megmunkálási sajátosságok
Az elmúlt századokban a hársak háncsa igen becses alapanyaga volt a kosár-, szőnyeg- és kötélfonásnak. Ezen kívül cipőt és ecsetet is készítettek belőle. E célra 20-60 éves fákat döntöttek ki, és a kérget 6-8 hétig áztatták meleg vízben. Ezután a héjkéregről leválaszthatóvá vált a jól fonható rostos háncsrész. Ez a tevékenység ma már szinte teljesen feledésbe merült.
A nagylevelű hárs mechanikai megmunkálása (felületkezelés, hámozás, gyalulás, marás, esztergályozás, faragás, stb.) a faanyag alacsony keménysége és szöveti homogenitása miatt igen kedvezően végezhető. Kiemelhető, hogy fája minden irányban kiválóan faragható, ezért már a középkorban a faszobrászat legnemesebb anyagai között tartották számon.
Gőzölés után jól hajlítható, hámozható, késelhető. Sajnos a gőzölés hatására igen gyakoriak a színbeli elváltozások (foltosodás), ezért inkább a főzés javasolt. Problémamentesen, gyorsan és jól szárítható. Repedésre, vetemedésre kevésbé hajlamos, s így jól ragasztható, lakkozható, viaszolható. UV-sugarak hatására besötétedik, ezért célszerű UV-védelemről gondoskodni a felületkezelésnél.
Felhasználási területek
A faszobrászat, faesztergályozás Európa-szerte igen keresett fafaja. Felhasználják a bútorgyártásban, furnér- és rétegelt lemezek készítésére. Öntőminták, facipők, ládák, rajztáblák gyártására is alkalmas, valamint fontos ceruzafa. Természetesen felhasználja a farost- és forgácslemezgyártás is. A papíriparban fagyapotként alkalmazható. Fiatal vesszőiből kosarakat fonnak, szenesített fája pedig kiváló rajzszén.
Felhasználják még fajátékok és különböző fatömegcikkek (pl. kefe- és ecsetnyelek, stb.), valamint hangszerkészítés (pl. zongora- és orgonaépítés) céljára is. Rövid élettartama miatt építési célra, alacsony fűtőértéke miatt tűzifának nem ideális.
A felsorolt széleskörű felhasználhatóság is jól érzékelteti, hogy a nagylevelű hárs a jelenleginél nagyobb figyelmet érdemelne mind az erdőgazdálkodás, mind a fafeldolgozás részéről.