2018 - Virágos kőris

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2018. júniusi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Prof. dr. Szabó Ilona ny. egyetemi tanár

A virágos kőris kórokozói

A virágos kőris (Fraxinus ornus L.) keleti szubmediterrán flóraelem, elterjedésének északi határa hazánktól csak kissé húzódik északabbra. A betegségekre kevésbé fogékony, mint a másik két őshonos kőrisfaj, a magas és a magyar kőris. Ez utóbbi két fafajon előforduló kórokozók azonban, kisebb gyakorisággal és enyhébb tüneteket okozva, a virágos kőrisen is megjelenhetnek.

A virágos kőris sajátos levélkórokozói a Phyllosticta orni és a Discula orni konídiumos gombák. Mindkettő 3–4 cm átmérőjűre is megnövő, kerekded, világosbarna levélfoltokat okoz, amelyek gyakran apró levélgubacsoktól vagy egyéb rovarkárosításoktól indulnak ki. Hazánkban helyenként gyakori betegség, különösen újulatokon, csapadékosabb időjárás esetén figyelhető meg.

A magas és a magyar kőrisen jelentős betegséget, hajtáspusztulást okozó Hymenoscyphus fraxineus kórokozó a virágos kőrisen természetes körülmények között, erdőállományokban, eddigi tapasztalatok szerint nem fordult elő.

Mesterséges fertőzési kísérletekben azonban e fafaj csemetéit is megbetegíti, és csemetekertben, magas infekciós nyomás esetén természetes megfertőződést is megfigyeltek.

A kőrisvésznek is nevezhető betegséget, a kórokozó konídiumos alakját (Chalara fraxinea) 2006-ban írták le Lengyelországban. Hazánkban a betegséget és kórokozóját 2008 tavaszán azonosítottuk első ízben (Szabó, 2008; Szabó és mtsai., 2009). Azóta a magas kőris állományokban általánossá vált, és komoly, erdőgazdasági következményekkel járó veszélyt jelent a fafajra nézve.

Erdőállományokban a virágos kőrisen nem valószínű e kórokozó általi járványos mértékű pusztulás előfordulása, de szórványosan enyhébb tünetek megjelenését nem zárhatjuk ki. A betegség tavasszal könnyen felismerhető a friss hajtások fagykárra emlékeztető hervadása, pusztulása és a jellegzetes kéregfoltok megjelenése révén. Noha a kórokozó életciklusa mára már ismert, hatásos, gyakorlatban is alkalmazható védekezési módszerek még nem állnak az erdőgazdálkodás rendelkezésére.

A kőrisek levelein érmenti, levélnyélre is lefutó elhalásos foltokat okoz a Phomopsis pterophila konídiumos gomba. Hajtások, vesszők kérgén is barna foltokat okoz, különösen csemetéken. Megtalálható és kitenyészthető a Chalara fraxinea okozta kéregelhalásokban és azok környékén is, mint másodlagos kórokozó, más gyengültségi jellegű kórokozókkal, gyakran Fusarium fajokkal együtt.

A vékonyabb-vastagabb ágak és a törzs kérgét megtámadó baktériumos rák (kórokozó Pseudomonas savastanoi pv. fraxini) és nektriás rák (kórokozó Nectria galligena) a magas kőrisen gyakori (Szabó, 2006). A virágos kőrisen specifikusan nincsen adatunk e két kéregbetegség előfordulásáról, de megjelenésük e fafaj esetében sem zárható ki.

Tő- és törzskorhasztó taplók vonatkozásában, specifikusan a virágos kőrisen a vastag kérgű tapló (Ganoderma adspersum), a lépcsőzetes tapló (Oxyporus populinus) és a labirinttapló (Daedalea quercina) előfordulásáról van hazai adatunk.

Általában a Fraxinus fajokon azonban még számos, sokgazdás taplógombát dokumentáltak. Ilyenek a bükktapló (Fomes fomentarius), az almafa rozsdástapló (Inonotus hispidus), a kétalakú csertapló (Inonotus nidus-pici) és a vöröstapló (Phellinus torulosus).

Kőrisfajok elhalt faanyagán számos szaprotróf taplófaj is megtalálható: barna egyrétűtapló (Coriolopsis gallica), gumós kéreggomba (Oxyporus latemarginatus), lepketapló (Trametes versicolor), borostás egyrétűtapló (Trametes hirsuta) és ritkán a fekete lemezestapló (Lenzites warnieri) is (Igmándy, 1991).

A felsorolt csövestaplókon kívül egyéb kozmopolita korhasztó gombák is gyakoriak lehetnek, például a hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune), a borostás réteggomba (Stereum hirsutum), a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) és mások.

2019

2019
Sajmeggy - Prunus mahaleb 2019
2018
Virágos kőris 2018
2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái