2018 - Virágos kőris

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2018. júniusi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Prof. dr. Szabó Ilona ny. egyetemi tanár

A virágos kőris kórokozói

A virágos kőris (Fraxinus ornus L.) keleti szubmediterrán flóraelem, elterjedésének északi határa hazánktól csak kissé húzódik északabbra. A betegségekre kevésbé fogékony, mint a másik két őshonos kőrisfaj, a magas és a magyar kőris. Ez utóbbi két fafajon előforduló kórokozók azonban, kisebb gyakorisággal és enyhébb tüneteket okozva, a virágos kőrisen is megjelenhetnek.

A virágos kőris sajátos levélkórokozói a Phyllosticta orni és a Discula orni konídiumos gombák. Mindkettő 3–4 cm átmérőjűre is megnövő, kerekded, világosbarna levélfoltokat okoz, amelyek gyakran apró levélgubacsoktól vagy egyéb rovarkárosításoktól indulnak ki. Hazánkban helyenként gyakori betegség, különösen újulatokon, csapadékosabb időjárás esetén figyelhető meg.

A magas és a magyar kőrisen jelentős betegséget, hajtáspusztulást okozó Hymenoscyphus fraxineus kórokozó a virágos kőrisen természetes körülmények között, erdőállományokban, eddigi tapasztalatok szerint nem fordult elő.

Mesterséges fertőzési kísérletekben azonban e fafaj csemetéit is megbetegíti, és csemetekertben, magas infekciós nyomás esetén természetes megfertőződést is megfigyeltek.

A kőrisvésznek is nevezhető betegséget, a kórokozó konídiumos alakját (Chalara fraxinea) 2006-ban írták le Lengyelországban. Hazánkban a betegséget és kórokozóját 2008 tavaszán azonosítottuk első ízben (Szabó, 2008; Szabó és mtsai., 2009). Azóta a magas kőris állományokban általánossá vált, és komoly, erdőgazdasági következményekkel járó veszélyt jelent a fafajra nézve.

Erdőállományokban a virágos kőrisen nem valószínű e kórokozó általi járványos mértékű pusztulás előfordulása, de szórványosan enyhébb tünetek megjelenését nem zárhatjuk ki. A betegség tavasszal könnyen felismerhető a friss hajtások fagykárra emlékeztető hervadása, pusztulása és a jellegzetes kéregfoltok megjelenése révén. Noha a kórokozó életciklusa mára már ismert, hatásos, gyakorlatban is alkalmazható védekezési módszerek még nem állnak az erdőgazdálkodás rendelkezésére.

A kőrisek levelein érmenti, levélnyélre is lefutó elhalásos foltokat okoz a Phomopsis pterophila konídiumos gomba. Hajtások, vesszők kérgén is barna foltokat okoz, különösen csemetéken. Megtalálható és kitenyészthető a Chalara fraxinea okozta kéregelhalásokban és azok környékén is, mint másodlagos kórokozó, más gyengültségi jellegű kórokozókkal, gyakran Fusarium fajokkal együtt.

A vékonyabb-vastagabb ágak és a törzs kérgét megtámadó baktériumos rák (kórokozó Pseudomonas savastanoi pv. fraxini) és nektriás rák (kórokozó Nectria galligena) a magas kőrisen gyakori (Szabó, 2006). A virágos kőrisen specifikusan nincsen adatunk e két kéregbetegség előfordulásáról, de megjelenésük e fafaj esetében sem zárható ki.

Tő- és törzskorhasztó taplók vonatkozásában, specifikusan a virágos kőrisen a vastag kérgű tapló (Ganoderma adspersum), a lépcsőzetes tapló (Oxyporus populinus) és a labirinttapló (Daedalea quercina) előfordulásáról van hazai adatunk.

Általában a Fraxinus fajokon azonban még számos, sokgazdás taplógombát dokumentáltak. Ilyenek a bükktapló (Fomes fomentarius), az almafa rozsdástapló (Inonotus hispidus), a kétalakú csertapló (Inonotus nidus-pici) és a vöröstapló (Phellinus torulosus).

Kőrisfajok elhalt faanyagán számos szaprotróf taplófaj is megtalálható: barna egyrétűtapló (Coriolopsis gallica), gumós kéreggomba (Oxyporus latemarginatus), lepketapló (Trametes versicolor), borostás egyrétűtapló (Trametes hirsuta) és ritkán a fekete lemezestapló (Lenzites warnieri) is (Igmándy, 1991).

A felsorolt csövestaplókon kívül egyéb kozmopolita korhasztó gombák is gyakoriak lehetnek, például a hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune), a borostás réteggomba (Stereum hirsutum), a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum) és mások.