2019 - Sajmeggy - Prunus mahaleb

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2019. november lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Dr. Frank Norbert egyetemi docens

SoE EMK Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

A sajmeggy bőséges virágzatával, termésével, dekoratív megjelenésével nemcsak a száraz, sekély termőrétegű termőhelyek, de az erdőn kívüli fásítások egyre ritkábban megcsodálható fafaja. A melegkedvelő, szárazságrezisztens, fényigényes és általában cserjeméretű fafaj rövid életű.

A sajmeggy természetes elfordulásának súlypontja Dél-Európa; az Atlanti-óceántól a Kaukázuson keresztül egészen Turkesztánig megtalálható. A Duna-medence területén 740 m-ig, míg a Kaukázusban 1800 m tengerszint feletti magasság hatol fel.

A sajmeggy megfelelő fejlődéséhez, növekedéséhez mintegy 500–600 mm évi csapadékmennyiség szükséges. Mivel a faj kompetíciós képessége csekély, ezért jó termőhelyeken nem tudja felvenni a versenyt az itt tenyésző egyéb fás szárú növényekkel, így ezen termőhelyekről gyorsan kiszorul. A sajmeggy túlnyomó részben meszes talajokon található; előfordulása zárt erdőállományokban elenyésző.

A sajmeggy időjárástól függően április közepétől május közepéig virágzik; rovarbeporzású. Termése júliusban érik, mely kezdetben piros majd teljesen érett állapotban fekete, kesernyés ízű.

Kedvező termőhelyi körülmények között már 8–10 éves korától kezd teremni, amely néhány év elteltével „beáll”, és attól kezdődően rendszeresen hoz bőséges magtermést.

Csírázása epigei; magról jól újul, de tőről is jól sarjadzik. Magassága ritkán haladja meg az 5-6 m és a 30 cm mellmagassági átmérőt. A sajmeggy törzse erősen elágazó, koronája széles, ágrendszere ritka.

Mivel a sajmeggy erősen fényigényes fafaj, ezért a természetes felújulásához, felújításához feltétlenül fényre van szükség.

Fája kemény, csekély fatérfogata, kedvezőtlen alaki tulajdonságai miatt erdőgazdálkodási jelentősége elenyésző. Egykoron sarjerdőként kezelt területeken a 2-3 éves tősarjakból sétapálcát készítettek; fájából ezenkívül pipaszár, cigarettaszipka, tubákszelence készíthető, illetve fája fafaragványok és esztergályosművek alapanyaga. (A sajmeggy egyéb elnevezései: pipaszármeggy, törökmeggy, szagos meggy.) E termékekhez szükséges alapanyag előállítása céljából sajmeggytelepeket (Esztergom, Fegyvernek, Savanyukút) létesítettek.

Bőséges virágzása miatt a méhek számára kedvező nektárforrás, az olajtartalmú termése a kiváló táplálék a madaraknak és a rágcsálóknak; a terméséből pálinkát vagy likőralapanyagot készítenek.

A sajmeggy csemetetermeléséhez a magját terméshéjból gyűjtés után ki kell mosni, majd az őszi vetésig tárolni vagy rétegelni szükséges. A rétegelést hűvös helyen (5–8 °C), decemberben végezzük, időtartama: 80–100 nap. A vetési mélység 3–3,5 cm. Kedvevő csemetetermelési körülmények között akár egy év alatt is kiültethető csemetét lehet termelni. A sajmeggy magoncai a cseresznye- és meggyfajták alanyául szolgálnak. Vegetatív szaporítása esetén a hajtásdugványokat júniusban kell szedni, erős, csaknem beérett hajtásokból.

A sajmeggynek különösen véderdőkben, meszes talajú területek rekultivációjában van/lenne nagy jelentősége, ahol a messze hatoló gyökérzetével megköti a talajt, és ezáltal csökkenti az erózió káros hatását. (A Duna–Tisza közi meszes homoktalajok fásításánál nem vált be, meszes meddőhányók rekultivációjára alkalmas.) Jó visszaszerzőképessége miatt kiválóan alkalmas sövények kialakítására.