2017 - A vadalma - Malus sylvestris

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2017 júniusi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le kép formátumban.

Prof. dr. Szabó Ilona ny. egyetemi tanár

A vadalma kórokozói

A vadalma ritkán előforduló, őshonos erdei gyümölcsfánk. Ugyanazok a kórokozók támadják meg, mint a termesztett almafajtákat, de a betegségek a vadalmán ritkábban és enyhébb mértékben jelentkeznek, mint az almafaültetvények nemesített faegyedein.

A vadalmát általában ellenállónak tartják a legtöbb kórokozóval szemben, azonban egyes betegségek megjelenését nem lehet kizárni e fafaj esetében sem. Az almatermésű fák és cserjék nagy károkat okozó betegsége, a tűzelhalás a vadalmán és más erdei almatermésű fán és cserjén (vadkörte, galagonyák, berkenyék) is előfordul. A kórokozó egy baktériumfaj (Erwinia amylovora). Az elsődleges fertőzés tavasszal, a virágok nektármirigyein át történik, ahova a fertőző anyagot a viráglátogató rovarok szállítják. A kórokozó a virágkocsányon keresztül bejut a hajtások, vesszők szállítóedényeibe, majd a vastagabb ágakba is. A virágok megbarnulnak, a hajtásvégek hervadnak, csúcsuk begörbül, a levelek hirtelen elhervadnak és megbarnulnak. A vesszők, ágak és a törzs kérgén lilásbarna foltok jelennek meg, amelyek később rákos sebekké alakulnak. A megbetegedett növényrészeken baktériumnyálka tör elő, amely a további fertőzések forrása.

A levélfoltosodást okozó betegségek közül a vadalmán leginkább a varasodás nevű betegség előfordulására számíthatunk (a kórokozó a Venturia inaequalis tömlősgomba). A megtámadott leveleken 5–10 mm átmérőjű kerek foltok keletkeznek, amelyek először halványzöld színűek, majd a konídiumtartó gyepek előretörésével bársonyosbarnává válnak, később szürkésbarna színűek lesznek. Hasonló tünetek a gyümölcsök héján is megfigyelhetők. A lehullt levelekben a kórokozó áttelel, a tavasszal szóródó aszkospórákat légáramlatok juttatják a fiatal levelekre, gyümölcsökre. A vegetációs időben, a fa koronájában esőcseppekkel szétterjedő konídiumok terjesztik a járványt.

Az almafák egyik legjelentősebb betegségére, az almalisztharmatra (kórokozó: Podosphaera leucotricha) a vadalma nem fogékony, de megjelenését rajta sem lehet teljesen kizárni. A betegség tünete a hajtásokon, leveleken, vesszőkön képződő szürkésfehér micéliumbevonat, amelyen később a konídiumok fehér lisztszerű tömege jelenik meg. A kórokozó a fertőzött rügyekben telel át micélium formájában, ahonnan tavasszal az elsődleges fertőzés indul. A vegetációs idő alatt a betegséget a szél, esővíz, rovarok stb. által szállított konídiumok terjesztik tovább.

A faiskolákban és almaültetvényekben szórványosan fellépő alma-mozaikvírus esetleg a vadalmán is megjelenhet. A leveleken sárgásfehér, kerekded vagy szabálytalan mozaikfoltokat vagy érmenti sárgásfehér elszíneződést okoz.

A vadalmán előforduló kéregbetegségek okozói sebparazita tömlős és konídiumos gombák, amelyek a rovarok, vadállatok, abiotikus tényezők stb. okozta sebeken vagy az elhalt kéreg repedésein, esetleg a levélripacsokon keresztül fertőzik a vesszők, ágak és a törzs kérgét.

A nektriás rák kórokozója a Neonectria ditissima (szin.: Nectria galligena) tömlősgomba. A kérgen a kórokozó behatolási helye körül kör vagy ellipszis alakú, besüppedő, barna, növekvő foltok keletkeznek. A kéreg elhal, felrepedezik, majd leválik. A seb szélén kallusz képződik, de a kórokozó azt is elpusztítja, így a seb nem tud záródni, és az évek során kialakul a koncentrikus kalluszredők jellegzetes képe. A sebek környékén a vegetációs időben sárgásfehér sporodochiumok, ősszel sötétvörös sztrómák törnek elő.

Az alma másik, ritkábban előforduló kéregbetegsége a fomopsziszos rák (kórokozó: Phomopsis mali). A törzsön és az ágakon ovális, besüppedő foltok keletkeznek, amelyek évről évre növekednek, rákosodnak. A beteg kéregben előtörő piknídiumok figyelhetők meg.

Az almán előforduló gyökérkórokozók a vadalma vonatkozásában elsősorban csemetekertekben és faiskolákban, a vadalmamagoncok és -alanyok gyökérzetét betegíthetik meg. A baktériumos gyökérgolyva (kórokozó: Rhizobium radiobacter, szin.: Agrobacterium tumefaciens) esetében a gyökéren és a gyökérnyakon kisebb-nagyobb daganatok figyelhetők meg. A daganatok először sárgásbarnák, puha állományúak, később sötétbarnák, elfásodottak. A talajban levő széteső golyvákban a kórokozó évekig életképes marad, a fertőzött helyre ültetett fák gyökereit sebzéseken keresztül fertőzi.

A rozelliniás gyökérbetegség (kórokozó: Rosellinia necatrix), más néven fehérpelyhes gyökérpenész számos fás- és lágyszárú növényfajt megtámad. A levelek sárgulnak, lehullanak, a fa sínylődik, végül elpusztul. A feltárt gyökereken szürkésfehér penészbevonat látható. A talajban lévő gyökérmaradványokban a kórokozó 8–10 évig is fennmarad. A fertőzött talajba ültetett fákat a gyökérszőrökön át fertőzi.

A fentiekben említett varasodás mellett a vadalma gyümölcsén esetlegesen a moniliás gyümölcsrothadás is előfordulhat (kórokozó: Monilinia fructigena). A gyümölcsön barna, növekvő, rothadó foltok keletkeznek, fokozatosan az egész gyümölcs megbarnul, és rajta körkörös, okkersárga, 2-3 mm átmérőjű sztrómák alakulnak ki. A következő év tavaszán az áttelelt, mumifikálódott gyümölcsök sztrómái konídiumokat hoznak létre, amelyek fertőzik a fiatal gyümölcsöket.

Idős, sebzett vadalmaegyedeken fatestet korhasztó taplógombák is előfordulnak. Ilyen a fehér korhadást okozó almafa-rozsdástapló (Inonotus hispidus). Ritkábban a vöröskorhasztó szegett tapló (Fomitopsis marginata) termőtestét is megfigyelték sebzett élő fákon. Pusztuló és elhalt ágakon, törzsön a kozmopolita korhasztók sokasága jelenik meg, például a borostás réteggomba (Stereum hirsutum), a lilás réteggomba (Chondrostereum purpureum), a lepketapló (Trametes versicolor), a hasadtlemezű gomba (Schizophyllum commune) és mások.

.