Eleink honfoglaló útvonalán elterjedt, általuk is ismert fafaj alföldi területeinken erőteljesen visszaszorult, de hegy- és dombvidékeinken is kevésbé becsülik alacsony termete, csekély gazdasági értéke miatt. Ökológiai szerepe viszont jelentős.

Középhegységeink bokorerdeinek vadgyümölcse, amely a jelenlegi túltartott nagyvadállomány miatt visszaszorulóban van. Korábban fáját pipaszárak, sétapálcák és igényesebb faragványok készítésére alkalmazták, termése likőralapanyag.

Ökológiai szempontból egyre nagyobb figyelmet kap a klímaváltozás tükrében, emellett kertészeti szerepe is jelentős. Sajnálatos módon kevésbé becsüljük ezt a fafajt.

A vadalmát a kőkorszak óta hasznosítjuk. Természetes előfordulásainak megőrzéséhez napjainkban az ember segítsége szükséges. Az erdei biodiverzitás fontos fafaja.

A mezei szilhez már a történelem előtti időkben is szorosan kötődött az ember. A legrégebben ültetett fafajaink között tartjuk számon. Matuzsálemkorú, roppant méretű egyedeit szent faként tisztelték, törvényeket hirdettek ki alattuk.

A kocsányos tölgy a mitológia égi isteneinek szent fája volt, tekintélyes példányai alatt gyakran tartottak rituális szertartásokat. Nem véletlen, hogy Linné a ’Quercus robur’ latin nevet adta neki, hiszen a ’robur’ szilárdságot, keménységet jelent.

A mezei juhar a hazai juhar-fajok mindenhol jelenlévő szürke eminenciása, amely az éghajlati szélsőségeket, a klímaváltozást jól viselő fajként több figyelmet érdemel.

A házi berkenye 2001 óta védett hazánkban, vörös listánk veszélyeztetettség közelinek tünteti fel. E faj nálunk az elfeledett gyümölcsök sorába tartozik, ugyanakkor tőlünk nyugatra több évtizede reneszánszát éli.

A hazai erdők egyik legkorábban, már a lombfakadással egyidőben virágzó fafaját, a zselnicemeggyet választotta 2012-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Az egész Európában elterjedt fafaj termését már a kőkorszaki ember fogyasztotta.

A hazai erdőtársulásokban leginkább érdekes színfoltként, elegyfaként előforduló, a kultúr környezetben azonban rendszeresen ültetett tiszafát választotta 2011-ben az év fájának az Országos Erdészeti Egyesület. Mérgező volta miatt régebben halálfána

Hajtásain, különösen a levélfonákon ezüstös csillagszőrök figyelhetők meg, különösen szeles időben már messziről felismerhető. Rendkívül életképes. Szabályos alakjával, dekoratív levelével a fásításokban is kedvelt. Értékes méhlegelő.

Vizes élőhelyek fafaja, mely a folyó vizek melletti ligeterdőkben éppúgy jól érzi magát, mint a pangó vizes lápokban. Vörös színű fája vízben állva igen tartós, ezért már a rómaiak is szívesen alkalmazták építkezéseken.

A hűvös nyarú területek fűzfaja, a patak menti ligeterdők és a folyómenti puhafás ligeterdők jellemző elegyfaja. Vesszőit hagyományosan kosárfonásra használják. Puha tapintású, korán fakadó barkája ellenére a néphagyomány "halálfaként" is ismeri.

Termése miatt régtől fogva termesztik, helyneveinkben is gyakran előfordul. Európa-szerte matuzsálemi korú, akár 2000 éves példányai is ismertek. Az elmúlt évtizedek fapusztulásai erősen érintették hazai állományait.

A "fehérfát", ahogy faanyaga alapján hívták, fájáért nagyra becsülték, számos földrajzi nevünkben előfordul. Többletvízzel rendelkező termőhelyeken érzi jól magát.

Kedvelt kerti dísznövény, mivel jól tűri a városi klímát. Bogyójából készült párlat kedvelt szeszesital, szárítva is és frissen is fűszerként használatos. A mesékben, mondákban a titkok, talányok növényeként ismert.

Elsősorban a sík vidékek fája, megfelelő növekedéséhez a talajvízből származó többletvíz szükséges. Nem csak a halál, de a feltámadás jelképe is.

Hegyvidéki, bükkös erdeink igen fontos elegyfafaja. Faipari hasznosítás szempontjából Európa első számú juharfájának tekinthetjük. A hangszergyártás az egyik legfontosabb felhasználási területe.

A legmostohább területeken is őrzi a termőhelyet. A faj „molyhos” hajtásai a felserdült ifjú pelyhedző állához hasonlíthatóak. A tölgyek isteni fák, mítoszok főszereplői. A néphit az időjárás előrejelzésben és a termésbecslésben is rá hagyatkozik.

Rendkívül fényigényes, pionír fafaj. A fa díszértékét karcsú, laza lombkoronaalakja, szép aranysárga őszi lombszíne és fehér kérge adja. Az egyik legsokoldalúbban felhasználható fafaj. A megcsapolt nyírfakéreg jótékony hatásai évszázadok óta ismertek.

Sajátos fölpattogzó kérgével, különös alakú levelével, bódító virágillatával, ehető, barna almácskáival, szép őszi lombszíneződésével a magyar erdők dekoratív vadgyümölcse.

A bükkösök fontos kísérő, tipikus árnytűrő fafaja. A hibamentes szilfa műszaki tulajdonságai megközelítik a nemes tölgyekét. Az alföldi csárdák elengedhetetlen tartozéka volt az árnyat adó szil. Lecsökkent állománya külön odafigyelést igényel.

Egyik leggyakoribb vadgyümölcsfánk, népies nevén vackor. Melegkedvelő, szárazságtűrő, a síkvidékek és dombvidékek jellemző fája. Törpehajtásai erős, barna tövisben végződnek. Termése igen fanyar, fontos vadtáplálék. Fája exkluzív termékek alapanyaga.

Gyertyános-kocsánytalan tölgyesek tipikus árnyéktűrő elegyfája. Virágai jól mézelnek, a belőlük készült tea pedig meghűlés, köhögés ellen hatásos szer. Kertépítészetünk egyik kedvelt fája, a városok szárazabb, szennyezett levegőjét is könnyen elviseli.

Télen a fénylő vörösesbarna, gyűrűsen elváló kérge, tavasszal bőséges virágzása, nyáron feketéspiros, madarak kedvelte termése, ősszel a sárgától a vörös minden árnyalatáig pompázó lomszíneződése méltán teszi a magyar erdők pompás díszévé.