A házi berkenye erdőművelési tulajdonságai

A házi berkenye vöröses lombozatával, pirosas sárga almatermésével az őszi erdők egyik legpompázatosabb, kevesek által ismert fája. Első írásos említése Theophrasztosztól (Kr. ~371–~287) származik, aki a Növények természetrajza című művében mutatta be e fajt.
A házi berkenye szabad állásban zömök törzzsel, vastag, erőteljes ágakkal, állományban pedig jól feltisztuló, egyenes, hengeres törzzsel rendelkezik. A számára optimális termőhelyi körülmények között 15–25 (30–32) m  magasra nő és 40–50 (60–70) cm-es mellmagassági átmérőt fejleszt.  Fiatalkorban (10–15 éves korig) viszonylag erőteljes a magassági növekedése: 40–60 cm évente, amely a kor előrehaladtával jelentősen csökken. Külföldi vizsgálatok szerint szabadföldi vetéskor  10–20 cm, míg intenzív, konténeres technológia esetében 150–180 cm-es magasságot lehet elérni az első évben. A németországi és ausztriai példák alapján a házi berkenye növedéke és növekedésmenete a kocsánytalan tölgyéhez hasonló. Erdeinkben korábban a célállomány vágáskora határozta meg a berkenyék vágáskorát; manapság hagyásfaként, kultúrtörténeti emlékként sok helyen – szerencsére – meghagyják.

A teljes cikkanyag - amely az alábbi képkapcsolóra kattintva olvasható el és tölthető le - az Erdészeti Lapok 2013. novemberi lapszámában jelent meg.

erdőművelés

vissza a hírekhez