2020 - Tatár juhar - Acer tataricum

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2020. július-augusztusi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Dr. Tuba Katalin egyetemi docens SoE, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Dr. Kelemen Géza igazságügyi szakértő

Az Erdészeti Lapok hasábjain már több ízben lehetett olvasni a különböző juharokat fogyasztó ízeltlábúakról. A juharok, a valamivel több mint 160 fajt számláló ízeltlábú közösségükkel, a közepesen, illetve kevésbé gazdag rovarkapcsolatokkal rendelkező fajok közé sorolhatók. Ezt a „problémamentességet” nagyrészt annak köszönhetik, hogy nagyobb számú és változatos, a rovarokra toxikus anyagcseretermékekkel rendelkeznek.

E cikkben az elegyfafaj juharokon előforduló fajok számát tovább szűkítjük, a Magyarország területén változó gyakoriságú, illetve néhány meghatározott társulásban (pl. tatár juharos lösztölgyesek) előforduló tatár juharon (Acer tataricum) élő rovarfajokkal foglalkozunk.

A tatár juhar fatermesztési szempontból nem tartozik a jelentős fafajaink közé, de az erdők ökológiáját, diverzitását tekintve szerepe semmiképpen sem hanyagolható el, hiszen van néhány olyan ízeltlábú faj, mely szinte kizárólag e fajon találja meg életfeltételeit. Természetközeli erdőkben, vagy akár városi zöldfelületeken jelentős kárt, netán erdővédelmi vagy növényvédelmi problémát okozó fajt eddig nem figyeltünk meg rajta.

A leveleken táplálkozó, polifág rágó rovarok közül sodrómolyok (Pandemis spp.), araszolók (pl. Operophtera brumata), bagolylepkék hernyóit (pl. Acronicta aceris), az aranyfarú lepkét (Euproctis chrysorrhoea), levéldarazsakat és ormányosbogarakat (Phyllobius spp.) találhatunk a tatár juharokon, de lombvesztés szempontjából ezek a fajok nem jelentősek.

Megjegyzendő, hogy régebben a posztglaciális reliktumként számontartott, fokozottan védett és egyben NATURA 2000-es közösségi jelentőségű jelölő faj, a magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) előfordulását a tatár juharokhoz kötötték, de ma már tudjuk, hogy e faj fő tápnövényei a csertölgy és a molyhos tölgy.

A vázasító, hámozgató fajok közül szintén kisebb és nagyobb termetű lepkefajok hernyóit, valamint levélbogarak lárváit (Phratora spp.) és ormányosbogarakat figyelhetünk meg a levelein.

A molyok között közepes termetű, mintegy 16–17 mm szárnyfesztávolságú juharfonó tarkamoly (Ypsolopha chazariella) lárvája csak és kizárólag a tatárjuharon táplálkozik. Elterjedési területe is követi a tatár juhar előfordulását. A táplálkozó lárvák szövedékük védelmében május végétől, június közepéig figyelhetők meg a leveleken. Legjobb tudomásunk szerint egynemzedékes faj.

A tatár juhar levelein rendszeresen előforduló aknázó faj a Phyllonorycter acerifoliella. Egész Európában elterjedt. A mezei és tatár juharon táplálkozik. Levélfonáki sátoraknáik júliustól októberig figyelhető meg. Az aknák gyakran levélerek között helyezkednek el, és ahogy növekednek, felboltozódnak és összehúzzák a levelet. A lárvák rágása a felső epidermisz alatt világos pontokként figyelhető meg. Aknájában kokonban bábozódó faj. Évi két nemzedéke fejlődik ki.

A Stigmella aceris csaknem egész Európában megtalálható gyakori faj, mely a mezei, a korai és a tatár juharon, valamint a dísznövényként ismert cukor és tűzvörös juharon készíti el hosszan kígyózó aknáit (5. ábra). Fényeszöld hernyói ezekben a keskeny, kissé fogazott aknákban rágnak. Az aknákat júniustól szeptemberig figyelhetjük meg. A talajban fehér kokonban bábozódik. Magyarországon az évjárattól függően két-három nemzedéke fejlődik.

A tatár juhar bőségesen terem, a terméseiben fejlődő rovarfajok száma azonban csekély. Az Etainia (Ectodemia) louisella molylepke június–július folyamán helyezi tojásait a termések szárnyaira, ahol a kikelő zöldessárga hernyók az epidermisz alatt rágva rövid kígyóaknát készítenek, majd a magot is elfogyasztják. Érdekesség, hogy a faj első tavaszi nemzedéke a levélrügyeket fogyasztja, a megfigyelések szerint úgy, hogy a rügy alapját körbeaknázza, hogy a mellékrügyek tápanyag-utánpótlását elvágja.

Az ormányosbogarak közé tartozó Bradybatus seriesetosus lárvái a magokat fogyasztják el miközben a termés felszínén kártételükre mindössze a szemölcsszerű tojásrakási lyuk utal. A lárvák a magok helyén bábozódnak be.

A szúró-szívó, illetve szúró-sebző szájszervvel rendelkező, levélen táplálkozó ízeltlábú fajok nagyobb kötődést mutatnak a juharokhoz, sőt egyes fajok előfordulása egyenesen a tatár juharhoz köthető.

Az Aleurochiton aceris a mezei és tatár juharon, míg az A. acerinus a korai és a tatár juharon előforduló liszteske faj. A nyári és az őszi, valamint a telelő nimfák színezete mindkét faj esetén eltérő. A fák lombját megrázogatva láthatjuk, ahogy e két faj apró, fehér imágói felröppennek. Gyakori fajok, de kárt nem okoznak, a diverzitás és az erdő egészsége szempontjából fontosak.

Az Aceria cephalonea a levél színén apró, pirosas, rövid nyélen ülő, 2–3 mm magas, gömbölyded, esetleg szarvacska formájú gubacsokat képző atkafaj. A gubacs kerek nyílását a levél fonákán, viszonylag sűrű, hosszú szőrképletek övezik. A tatár juharon túl a korai, a hegyi, a zöld és a vöröslevelű juharon lehet megfigyelni.

Az előző fajhoz nagyon hasonló az Aceria macrorhyncha, melynek levélszíni gubacsai kicsit magasabbak, akár az 5 mm-t is elérik. A gubacsok kezdetben zöldek, majd halványpirosak. Ez a faj elsősorban a hegyi juharon fordul elő és csak nagyon ritkán található meg az A. cephalonea más gazdanövényein.

Több apró termetű levélatka faj is kötődik a juharokhoz, így például a Rhyncaphytoptus amplus vagy a Tegonotus tataricis. Utóbbi apró termetű levélatka fajt Magyarországon 1963-ban figyelték meg a tatár juharon. Azóta is ez az egyetlen tápnövénye ismert. A két pár lábbal rendelkező, több testtáját tekintve is redukált testfelépítésű fajt a levél színén, illetve a levél fonákán az erek mellett lehet megtalálni. Látható kárt nem okoz. Az ilyen ritkább, monofág faj jelentősen gazdagítja erdeink és zöldfelületeink ízeltlábú közösségeit.

A gubacsszúnyogok között is van három olyan faj, mely gyakran képez gubacsot a tatár juhar levelein. A Dasineura rubella tápnövénye a mezei és a tatár juhar. A levél színén az erek közelében képződő pirosas, a fonákon zöldes gubacsban több fehéres rózsaszín lárvát lehet találni. Kétnemzedékes faj, mely a talajban bábozódik és itt is telel.

A Dasineura irregularis (6. ábra) a legtöbb juharfajon képes kialakítani gubacsát. A károsítás nyomán a levél mind a színe, mind a fonáka felé besodródhat, attól függően, hogy a tojásrakás melyik oldalon történt. Ennek a sodratnak a védelmében táplálkoznak a lárvák. Kétnemzedékes faj, melynek nyári nemzedéke a gubacsban, téli nemzedéke a talajban vagy a lehullott leveleken a talajban bábozódik és telel.

Az Acericecis szepligetii gubacslégy vastag falú, kerekded, mintegy 3-5 mm átmérőjű, sárga vagy piros gyűrűvel szegélyezett gubacsot képez. A gubacs a levél mindkét oldalán kiemelkedik, szájnyílása a levél fonákán található. Kizárólagos tápnövénye a tatár juhar.

A tatár juhar levelén számos levéltetű faj szívogat, de nagyobb telepek nem alakulnak ki levelein. Ezek a levéltetvek többnyire hangyalátogatottak. Gyakori a Periphyllus testudinaceaus, a Drepanaphis aceris, Macrosiphum euphorbiae és az abszolút polifág fekete répa levéltetű (Aphis fabae). A levéltetvek fajgazdagsága, a hangyalátogatottsággal társulva, valamint a juharok sajátos toxinjai, mindenképpen szerepet játszanak abban, hogy a tatár juharon jelentősebb erdő-, illetve növényvédelmi problémákkal nem találkozunk.

Napjainkban az idegenhonos rovarfajok közül nemcsak a tatár juharon, hanem az összes juharon nagy számban fordul elő az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa)) és az ázsiai márványos poloska (Halymorpha halys). Utóbbi faj erdei fákra gyakorolt hatásáról még nem áll elegendő tapasztalat a rendelkezésünkre, de jelenléte semmiképpen sem hagyható figyelmen kívül.

A juharok, így a tatár juhar hajtásain, ágain is számos pajzstetűfaj telepszik meg. A legújabbak közül a Pulvinaria fajokra hívjuk fel a figyelmet. A P. hydrangea már évekkel ezelőtt megtelepedett hazánkban, az ország egyes területein szinte már közönséges. A P. regalist Magyarországon még nem figyeltük meg, bár már Európa több országában jelen van. Mindkét faj mind a hajtásokon, mind a leveleken megtelepszik és táplálkozik, jelentős levélhullást, valamint hajtásszáradást okozva. Inkább a nedvesebb, mérsékelten meleg időjárási körülmények kedveznek felszaporodásuknak.

A xilofág fajok közül a nagy farontó (Cossus cossus) az öregebb törzsekben, míg a kis farontó (Zeuzera pyrina) a fiatal fák törzsében vagy vastagabb ágaiban él. Ezek a fajok mind erdei, mind városi területeken szívesen választják tápnövényül a tatár juhart.

Az idősebb fák elhalt törzsrészeiről, ágaiból vagy polifág fajok, így a kis hőscincér (Cerambyx scopolii), cser-tövisescincér (Rhagium mordax), gesztcincér (Liopus nebulosus), apró háncscincér (Phymatodes alni), közönséges darázscincér (Clytus arietis) és a díszes darázscincér (Chlorophorus varius), vagy a mezei juharhoz kötődő fajok, így a juhar díszcincér (Anaglyptus mysticus) és a Leioderes kollari kerül elő.

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a tatár juhar ízeltlábú közössége nem kiemelkedően gazdag. Kárt, egészségi problémát csak néhány rovar okoz rajta. Van azonban néhány olyan faj, mely kizárólag a tatár juharon találja meg életfeltételeit. Jelenlétükkel egyidejűleg gazdagítják az erdők ízeltlábú közösségét is, növelve a diverzitást, ami az erdők egészségére mindenképpen pozitív hatást gyakorol.

2020

2020
Tatár juhar - Acer tataricum 2020
2019
Sajmeggy - Prunus mahaleb 2019
2018
Virágos kőris 2018
2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái