2019 - Sajmeggy - Prunus mahaleb

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2019. novemberi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Dr. Tuba Katalin, egyetemi docens

SoE, Erdőművelési és Erdővédelmi Intézet

Mint a sajmeggy kórokozóiról készített cikkben már említettem: „A sajmeggy (Prunus vagy Cerasus mahaleb L.) fatermesztési szempontból nem tartozik a jelentős fafajaink közé, de az erdők ökológiáját tekintve szerepe egyáltalán nem elhanyagolható.” Kártevőinek bemutatásakor, a kórokozókhoz hasonlóan, a kertészeti növényvédelmében jelzett, illetve a faunisztikai munkákban felbukkanó fajokat tudom bemutatni.

A cseresznyék és meggyek rokonsági körébe tartozó fafajokon szép számmal fordulnak elő herbivor és xilofág fajok. E fajok önmagukban azonban nem jelentenek komoly veszélyt, de együttesen, a sajmeggyegyedekre gyakorolt hatásaikat mégsem hagyhatjuk figyelmen kívül. A sajmeggyet károsító fajok ökológiai vonatkozásaik, a magasabb fajszám miatt akár pozitív megítélést is kaphatnak. Lássuk ezeket a fajokat!

Az Anthonomus humeralis ormányosbogár a sajmeggy virágbimbójában fejlődik. Lárvája a virág generatív részeivel táplálkozik, és az álcák bábozódása is a bimbóban megy végbe. Tevékenysége következtében a bimbók torzulnak, nem nyílnak ki, majd leszáradnak.

Rokona, az Anthonomus rectirostris nősténye a tojásait mélyen, a magig besüllyeszti a fiatal terméskezdeményekbe. Az álcák a mag anyagával táplálkoznak. A kukac típusú lárva, mielőtt bebábozódna, a magban elkészíti a nemző számára a kibújási nyílást. Mindkét ormányosfaj széles körben elterjedt és közönséges Európában. Évi egy nemzedékük fejlődik. Az imágók telelnek át, kövek alatt vagy a mohatakaróban, majd kora tavasszal megjelennek meg és elhelyezik tojásaikat. Monofág fajok, csak a Prunus, esetleg Cerasus fajok terméseit, illetve virágait károsítják.

Érdekes, de nem egyedülálló a gubacsszúnyogok körében, hogy nőstényeik csak olyan termésekbe rakják tojásaikat, ahol már más károsítók, leginkább ormányosok, bejutottak a termésbe és aprócska lyukat hagytak rajta. Így kerül a sajmeggyek termésébe a Lasioptera cerasiphera gubacsszúnyog is, mint másodlagos károsító.

A virágrügyekben a Contarinia pruniflorum gubacsszúnyog több lárvája is növekedhet egyszerre. Talajban bábozódó, monofág faj. Károsításának hatására a zárt virágrügyek megnagyobbodnak.

A meggyvirágmoly (Argyresthia pruniella) Európában általánosan elterjedt, évi egynemzedékes faj. Nem csupán meggyeken, cseresznyéken, de berkenyéken, galagonyán, körtén és őszibarack rügyeiben is ki tud fejlődni. A nőstény a petéket kéregrepedésekbe, a rügyek tövébe helyezi el egyesével vagy két-három petét tartalmazó csomókba. A peték telelnek át. A hernyók korán tavasszal, március–április folyamán kelnek ki és berágják magukat a rügyekbe. Valójában virágrügyet keresnek, ahol előbb a generatív részeket fogyasztják el, majd a terméskezdeményeket. Egy lárva fejlődése során akár 6 rügyet is tönkretehet. Májusban a talajban bábozódnak. Az új nemzedék június–júliusban jelenik meg. Alkonyatkor repül, napközben az ágakon fejjel lefelé lógva figyelhetők meg.

A sajmeggy gyümölcseit károsíthatja az európai cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) lárvája is. A nőstény gyümölcslegyek a termésekbe egyesével, peterakást gátló feromon kíséretében helyezik el tojásaikat. A lárvák a termés húsát fogyasztják és mintegy 14 napos fejlődést követően a talajba vonulnak bábozódni, ahonnan az imágók csak a következő évben késő tavasszal bújnak elő. A termések fertőzöttségének mértéke nagyban függ a növény és a kártevő fenológiájának összehangoltságától, amelyet az időjárási tényezők nagyban befolyásolnak.

A délkelet-ázsiai származású pettyesszárnyú muslica (Drosophila suzukii) polifág faj, számos termesztett és vadon termő gyümölcsben kifejlődik. A cseresznye- és meggyfajokon mind elsődleges, mind másodlagos károsítóként felléphet. Elsődleges károsításként a nőstények fűrészes tojócsövükkel a vékony héjú egészséges, érésben lévő gyümölcsökbe helyezik tojásaikat. Másodlagos károsítóként más muslicafajokhoz hasonlóan sérült, romlásnak indult gyümölcsökbe petéznek. A gyümölcsökben táplálkozó lárvák kártételét a tojásrakás során a gyümölcsbe jutó élesztőgombák és baktériumok is fokozzák. Az élesztőgombák egyben fontos táplálékforrásai is a muslicalárváknak. Jelentősebb kártételére sajmeggyben talán azért nem kell számítanunk, mert a sajmeggy érésére populációja még nem tud olyan nagy mértékben felszaporodni.

A sajmeggy lombozatán kora tavasztól kezdve számos bagolylepke, araszoló lepke, szövőlepke, sodrómoly hernyója, levéldarazsak álhernyói és lombormányosok táplálkoznak. A védett kardos lepke (Iphiclides podalirius) is szívesen fogyasztja leveleit.

Az elsősorban kökényen előforduló Eriophyes homophyllus és E. prunispinosae gubacsatka a sajmeggyen is megjelenik. A tünetek alapján a két faj különbsége leginkább úgy adható meg, hogy az E. homophyllus a levél ere mellett képezi gömbölyded, szőrös gubacsait, melyek a levél fonákán apró lyukkal nyílnak, míg az E. prunispinosae a főéren túl a mellékereken és a levélszéleken is képez kissé elliptikus, szőrös, fonákon nyíló gubacsokat. Az E. similis is levélgubacsokat okoz, de ezek a gubacsok a levél széléhez közelebb keletkeznek, esetleg mellékerekhez kötöttek és nem szőrösek, talán valamivel kisebbek is.

A Dasineura tortrix gubacsszúnyog sodratszerű elváltozásokat okoz a Prunusok és Cerasusok levelén. Egy-egy ilyen sodratban több nyű is fejlődik. A károsított levelek némileg megvastagodnak, porcossá, törékennyé válnak. A lárva bábozódni a talajba vonul. Évi egynemzedékes faj.

A levéltetvek jelentősebb károsításánál számolnunk kell a levelek különböző mértékű besodródásával, torzulásával. A sajmeggy a levéltetvek szempontjából az elsődleges tápnövény szerepét töltheti be, ahol az ivaros alakok ősszel párosodnak és az ivaros tojásaik a rügyek tövében áttelelnek. A sajmeggyen számos levéltetűfaj előfordul, így a közönséges, szinte polifág jellegű fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi). A levéltetvek közül a sajmeggyet elsősorban a Myzus lythri károsítja. Egyedei a csúcsi leveleken alakítják ki zsúfolt telepeiket. Szívogatásuk következtében a levelek felhólyagosodnak, a fonák felé besodródnak.

Május vége felé a sajmeggy felszabadul ennek a fajnak a károsítása alól, hiszen a tetű egyedei a füzényekre (Lythrum spp.) vándorolnak és a nyár folyamán ott táplálkoznak. Érdekes, hogy ennél a levéltetűfajnál a sajmeggyen nem figyeltek meg hangyalátogatottságot, míg a füzényeken igen. Szárnyas egyedei ősszel térnek vissza a sajmeggyre, ahol a rügyek tövében tojás alakban telelnek át. Tünetei a sajmeggyen hasonlóságot mutatnak a Taphrina minor gombafaj által okozott tünetekkel. Az elkülönítésnél a levéltetveket magukat vagy ezek hiányában a gomba deres jellegű exoaszkusz bevonatát kell keresni.

A Rhopalosiphum padi levéltetű szintén gyakran megtalálható a sajmeggy levelein a tavaszi időszakban. Nyáron ez a faj egyszikű növényeken táplálkozik, például perjeféléken, kalászos gabonán és kukoricán. A kártétel következtében a sajmeggy levelei tengelyirányban a fonák felé besodródnak.

A hangyalátogatott Roepkea marchali levéltetűfajnak szintén elsődleges tápnövénye a sajmeggy.

A Phorodon humuli levéltetű tojás alakban telel a Prunusok rügyeinek tövében, így a tavaszi időszakban gyakran előfordul a sajmeggyen, nyár elején azonban a komlóra migrál. Mindkét tápnövényén vektorszerepet is betölt a vírusok terjesztésében. Károsítása nyomán a levelek torzulnak, kanalasodnak, hólyagosodnak.

Az Ectoedemia mahalebella törpemoly monofág, legfőképpen a sajmeggyet kedvelő, egynemzedékes aknázófaj. Tojásait a levél fonákára helyezi. Többnyire a levél szélén és csak ritkán a levél középső részén, de akkor erek közelében, készíti el aknáját, a június végétől október közepéig terjedő időszakban. Az akna kígyóaknaként indul, majd kerekded, foltaknává szélesedik, amiben a rágcsálék és az ürülék az akna közepén helyezkedik el. Az E. atricollis molylepke szintén a levelek fonákára helyezi tojásait. Aknaképzése csaknem egy hónappal később kezdődik, mint az E. mahalebella esetében. A kikelő lárvák a levél színén először kígyóaknát készítenek több hurokkal, melyet szabálytalan foltaknává szélesítenek ki. A lárva az aknában bábozódik be. Polifág faj.

A Lyonetia clerkella polifág aknázó molylepke faj, de aknáit leginkább gyümölcsfák levelein készíti el. Kígyóaknája az elejétől a végéig szélesedik és önmagát is keresztezheti. Az ürülék az akna középvonalában helyezkedik el. Általában a levél felszínén kifeszített kokonban bábozódik. Rokona, a szintén polifág L. prunifoliella a legfiatalabb leveleket aknázza. Az aknája ugyanúgy, mint az előző fajnál kígyóaknaként indul, de rövid időn belül kiszélesedik. Többnyire a levél fonákán szőtt kokonban bábozódik.

A Recurvaria nanella sarlós ajkú molyféle fiatal lárvái az őszi időszakban (augusztus és október folyamán) készítik el aknáikat a leveleken. A lárvák rövid téli nyugalom után a rügyekben a fiatal levelek között fejlődnek. Aknáiból a rágcsálékot és az ürüléket apró nyílásokon keresztül eltávolítja.

A Phyllonorycter cerasicolella moly monofág, évi 2-3 nemzedékes faj, mely a levél fonákán általában két mellékér között (3–4. ábra) alakítja ki foltaknáját. A lehullott levelekben a lárva telel, és csak tavasszal bábozódik be.

Az oligofág Stigmella plagicolella törpemoly a nyár második felében júliustól, októberig él a levélaknáiban. A tojásait a levélfonákra helyezi, ahol az akna kígyóaknaként indul, majd a lárva első vedlése után a levél színén folytatja az aknázást foltaknává szélesítve járatát. Az aknán kívül bábozódó faj.

A sajmeggyen ezen túl még számos polifág aknázófaj is előfordul.

Az Yponomeuta padella és a Y. evonymellus olyan pókhálós moly fajok, melyek a cseresznyéken és a meggyeken egyaránt előfordulnak Európában. Nyári hernyófészkekkel kísért rágásaikat időről időre a sajmeggyeken is meg lehet figyelni, de károsításuk nem szokott elhatalmasodni ezen a fajon.

Az Yponomeuta mahalebella hernyója szigorúan monofág, azaz csak a sajmeggy leveleit, fiatal kérgét és a rügyeit fogyasztja. Ennek a Közép-Európában nem honos, Európában is ritka fajnak, a károsítását Magyarországon még nem tapasztaltuk. Megjelenésére annyiban számíthatunk, hogy Olaszországban és Ukrajnában nagyobb területekein is jelzik a faj előfordulását. Egynemzedékes, július–augusztus folyamán repül, párosodás után a nőstények tojásaikat 80–100 db-os csomókba, tetőcserép-szerűen helyezik el a kérgen és ragacsos anyaggal vonják be. A lárvák még a tél folyamán kifejlődnek, de hibernált állapotban maradnak márciusig, áprilisig. Ekkor szétszélednek és rövid ideig a rügyekben vagy a levelekben aknáznak. A második lárvastádiumtól kezdve tudnak szövedéket készíteni. Ekkortól kezdve egyre több hernyó gyűlik össze és egyre nagyobb fészkeket készítenek és a szövedék védelmében tetemes levélmennyiséget fogyasztanak el, akár teljes ágakat is lecsupaszítva. Körülbelül héthetes táplálkozás után július folyamán bábozódnak be. Bábjaik függőlegesen lógnak a szövedékben.

A sajmeggy hajtásain, ágain több polifág pajzstetűfaj is megtelepedhet, különösen kedvezőtlen élőhelyeken, így például a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus) vagy a közönséges teknős pajzstetű (Parthenolecanium corni).

Legyengült fákon a kis és a nagy kéregszú (Scolytus mali és S. rugulosus) szaporodhat el. Az ilyen fák növekedésükben visszamaradnak vagy a körülményektől függően rövid időn belül elpusztulnak.

Idős, főleg sérült sajmeggy fák törzsében megtalálhatjuk a nagy farontólepke (Cossus cossus) hernyóját.

A kéregmoly (Enarmonia formosana) egymást követő nemzedékének zavartalan fejlődése a kéreg alatt olyan mértékű károsodást idézhet elő, ami a sajmeggy részleges vagy teljes pusztulásához vezethet.

A törzsben, vastagabb ágakban kifejlődhetnek még polifág cincérfajok is, így például a létracincér (Saperda scalaris).

Láthatjuk, hogy a sajmeggy specialistái ritkább, bár nem védett fajok, míg a polifág fajok ismertebbek, egyben gyakoribbak is.

 

2020

2020
Tatár juhar - Acer tataricum 2020
2019
Sajmeggy - Prunus mahaleb 2019
2018
Virágos kőris 2018
2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái