2018 - Virágos kőris

Az alábbi tanulmány az Erdészeti Lapok 2018. októberi lapszámában jelent meg, mely a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

A virágos kőris rovarvilága

Prof. dr. Lakatos Ferenc, SOE EMK EMEVI

A virágos kőris és a rovarok... Hm... Mi is jut erről az ember eszébe? Elsőként talán az, hogy a virágos kőris, a kőrisek csoportjából egyedülállóan, rovarbeporzó, ami jelentősen meghatározza a rajta előforduló rovarok faj- és egyedszámát. Bár valószínűleg nem a különböző beporzó rovarok, illetve ezek hazai erdeinkben betöltött szerepe érdekli az Erdészeti Lapok olvasóit. Legalábbis nem ebben a cikkben. Azt célszerű lenne talán egy külön kézirat keretében kicsit körüljárni...

A második, ami az ember eszébe jut, hogy a kőrisek fraxintartalmuk miatt kevesebb rovart vonzanak, vagy inkább „tartanak el”, mint a többi hazai honos lombos fafajunk (pl. a közismerten igen gazdag rovarvilággal bíró tölgyek). Ez alól a virágos kőris sem kivétel.

A harmadik, hogy 2006-ban a magyar kőris volt az év fája. Annak rovarvilágáról részletesebb leírás jelent meg az Erdészeti Lapokban (CXLI. évf. 11. szám, 348–349). Bár a két faj között van különbség (pl. beporzás), a lombozatot, vagy a fa többi részét fogyasztó rovarok esetében igen nagy a hasonlóság. A különbségeket esetenként nem is a gazdanövények adják, hanem az élőhelyben tapasztalható eltérések (pl. meleg, száraz déli oldalak).

Figyelembe kell venni továbbá, hogy a virágos kőrisnek több kertészeti változata is van (esetenként magas kőris alanyra oltva), melyeket előszeretettel alkalmaznak városi környezetben. Szárazságtűrésük megfelelő, ellenállnak a légszennyezésnek és ráadásul dekoratívak is. Ezeken a fákon esetenként teljesen más rovarfajok jelennek meg, mint pl. a Keszthelyi-hegység kopárjain tenyésző virágos kőris facsoportokban.

A fafajon előforduló rovarok szempontjából még ki kell emelni, hogy magas a fa mannittartalma. Ezt a cukoralkoholt néhány rovarfaj (pl. mannakabóca, Cicadia orni) kifejezetten szereti. Korábban gyűjtötték, illetve hasznosították a mannint. Több nyelven (angol,olasz, spanyol) innen eredeztethető a faj neve is, de magyarul is hívják mannakőrisnek is.

Elterjedési területe Európán belül korlátozott és fragmentálódott. Nem szereti a hideg és magas páratartalommal bíró helyeket, ilyen termőhelyeken különböző betegségek és károsítások jelenhetnek meg rajta.

A kőrisek esetében manapság a legjelentősebb erdővédelmi tényező a kőrispusztulás (Hymenoscyphus fraxineus, syn. Chalara fraxinea). Erről a kórokozóról részletesen lehetett olvasni az Erdészeti Lapok idei 6. számában (CLIII. évf. 196.). Ott az is elolvasható, hogy bár a kórokozó a virágos kőrist is képes megfertőzni, jelentősége ezen a fafajon jóval kisebb, mint a többi hazai kőrisen.

Nézzük akkor, hogy milyen gazdasági jelentőséggel bíró, vagy esetleg védett rovarfajokkal találkozhatunk a hazai virágos kőriseken!

 

Lombozaton és hajtáson előforduló rovarok

A kőrisek legismertebb lombfogyasztója a kőrisbogár (Lytta vesicatoria). Kártétele ritkán éri el a gazdaságilag is jelentős szintet, de gyakorlatilag mindenhol előfordul, ahol kőris van. A virágos kőrisen kifejezetten ritka.

Szintén a bogarak rendjéből kerül ki a kőris gömbormányos (Stereonychus fraxini), ami ellentétben az előző fajjal, akár jelentékeny károkozó is lehet. Az áttelelő bogár már kora tavasszal kirágja a megpattanó rügyek belsejét, majd a levélkéket fogyasztja. Az új nemzedék június–júliusban jelenik meg és okoz újabb, most már erősebb kárt.

A lombfogyasztó lepkék közül ritkán megtalálhatjuk a kőrisek levelében, azon belül is a levélkék csúcsán aknákat készítő Gracillaria syringella, vagy a Prays curtisellus nevű aknázómolyokat is.

A levelet rágja a görög karcsúmoly (Phycita meliella) hernyója, különösen a meleg száraz erdőszegélyeken.

Ezen túl van néhány többgazdanövényes lepkefaj is, amely egyes helyeken előfordulhat a virágos kőris levelén: például a polifág, az utóbbi időben igen gyakori, kökényszövő moly (Archips xylosteana), vagy a ritkább nyárfa szender (Lanthoe populi).

A Calospilos pantaria nevű araszoló kifejezetten kötődik a kőrisekhez. Déli elterjedésű, melegkedvelő fajként gyakoribb a virágoskőris élőhelyein, mint a hűvös, párás ártéri erdőkben.

Az ugyancsak az araszolókhoz tartozó egyfoltos holdasszövő (Selenia lunaria) szintén kedveli a kiritkult, meleg lomberdőket, bozótosokat. Ezen túl előfordul városi környezetben kertekben, parkokban is. Két nemzedéke gyakorlatilag áprilistól augusztusig folyamatosan repül.

A polifág araszolók közül talán még a tollascsápú araszolót (Colotois pennaria) kell megemlíteni, ami elegyes tölgyeseinkben vissza-visszatérő gradációval bír és ilyenkor más fafajokon, többek között a virágos kőrisen is szívesen elél.

Több gubacsképző rovarcsoport is készít gubacsokat a magyar kőris levelein. Ezek közül kiemelendők lehetnek az atkák, különösen Aceria fraxinivora, melynek nagy, csoportos, barnára színeződő gubacsai több évig is fennmaradnak a hajtáson, így könnyen észrevehetők. Bár nem okoz gubacsot, de szintén az atkákhoz, azon belül a takácsatkákhoz tartozik az Eotetranychus fraxini nevű faj, ami viszont inkább városokban gyakori.

A levélbolhák között is találhatunk gubacsképző fajokat, mint például a Phyllopsis fajokat (P. fraxini, P. fraxinicola, P. discrepans, P. repens, P. machinosa, P. meliphila). A P. fraxini jellegzetes gubacsa a levélke végén, lilás-bordós sodrat formájában jelenik meg, elsősorban napsütötte területeken, fiatal fácskákon.

A gubacslegyek családjából is előfordulhatnak gubacsot okozó fajok, első sorban a Dasineura fajok (D. acrophila, D. fraxini és D. fraxinea). Mindhárom faj a leveleken, levélkéken okoz gubacsokat, ahol azok általában a főéren helyezkednek el.

Kéregben és fában

A virágos kőris kérgében több szúfaj is készíti meneteit. Leggyakoribb a nagy kőrisszú (Hylesinus crenatus), valamint a tarka kőrisszú (Hylesinus varius). Mindkét faj csak a kőriseken fordul elő. Életmódjukból ki kell emelni, hogy nem a szaporodási rágásukkal, hanem sokkal inkább az érési rágásukkal okoznak igazán kárt. Az anyabogár pusztulófélben levő, vagy még gyakrabban kitermelt, vagy már elhalt fák kérge alatt készíti anyameneteit és rakja le petéit. A kikelő bogarak azonban egészséges, vitális fákat keresnek fel, hogy ott ivarérettségük eléréséig ún. érési rágást folytassanak. Ebben az esetben nem is az elfogyasztott növényi részek mennyisége a jelentős, hanem a bogarak által terjesztett baktériumok (pl. Pseudomonas savastanoi var. fraxini), amelyek nagyon sok esetben kőrisrák kialakulásához vezetnek.

A fában költő egyéb rovarfajok közül a szeplős díszbogár (Poecilonota variolosa), illetve a Stenocorus meridianus nevű cincér emelendő ki. Mindkét faj kifejezetten melegkedvelő. A védett rovarok közül az igen ritka, fokozottan védett faj, a magyar facincér (Rhopalopus ungaricus) szintén kőrisekben fejlődik ki.

A virágos kőris fiatal, vékony kérgű ágain szívogatnak a kőris pajzstetű (Pseudochermes fraxini) egyedei is. Nagyon gyakori a legyengült (pl. vadkárosított) egyedeken, melyeket aztán nagy tömegben tud ellepni. Esetenként további pajzstetvek is megjelenhetnek (Eulecanium spp., Parthenolecanium spp.) de ezek a fajok mind polifágok!

Gyökér

A gyökérfogyasztó specialista rovarról nincs tudomásunk a virágos kőris esetében. A talajlakó polifág fajok, mint például a cserebogarak (Melolontha spp.) vagy vetési bagolylepkék (Agrotis spp.) azonban nem kerülik ki a fácskák gyökereit.

Talán a cikk elején említett kabócákat kellene még kiemelni. Az idetartozó fajok (Cicadidae) melegkedvelők és polifágok. Mediterrán országokban hangjukkal még a legforgalmasabb városok utcáin is találkozhatunk. Figyelmesebb szemlélő a nemzővé alakulás során hátrahagyott külső vázat is megtalálja. Életmódjuk különleges, a nimfa talajlakó, ahol mindenféle (fás és lágy szárú) növény gyökerét fogyasztja.

A megfelelő fejlettség elérése – ami akár több évet is jelenthet, hiszen ebbe a csoportba tartozik a rovarvilág leghosszabb fejlődésű faja a 17 éves kabóca (amely név több Magicicada fajt takar) – után előmászik és a fák törzsén, ágain, vagy akár a házak falán is átalakulhat.

A kifejlett kabóca a fákon nedveket szívogat, amely során nem nagyon válogat a gazdanövényekben, de a magas cukortartalmú fákat azért előnyben részesíti (talán azért is „énekel” annyira a kabóca, mert előtte/alatta cukoralkoholt fogyaszt?).

Melegkedvelő faj révén gyakori a virágos kőrises erdőkben, illetve a közeljövőben további, gyakoribb megjelenése várható.

Mindezek alapján kijelenthető, hogy jelentős erdővédelmi problémát okozó rovarfajjal a virágos kőris esetében nem nagyon találkozhatunk.

2023

2023
Vénic szil (Ulmus laevis) 2023
2022
Nagylevelű hárs (Tylia plathyphylos) 2022
2021
Lisztes berkenye - Sorbus aria 2021
2020
Tatár juhar - Acer tataricum 2020
2019
Sajmeggy - Prunus mahaleb 2019
2018
Virágos kőris 2018
2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái