2015 - Kocsányos tölgy - Quercus robur

Szilárdság, erő, keménység

A kocsányos tölgy a 2015-ös év fafaja

A magyarság régtől fogva ismert, tisztelt, megbecsült fafaja a kocsányos tölgy. Honfoglaló eleink még az őshazából indulva végig abban az erdőssztyepp zónában haladtak a Kárpát-medence felé, melynek jellemző erdőalkotó fája. Matuzsálemi élettartama, jelentős magassága és törzsátmérője, terebélyes koronája, vastag koronaágai miatt a kocsányos tölgy a mitológia égi isteneinek szent fája volt. Nem véletlen, hogy Linné a ’Quercus robur’ tudományos nevet adta neki, hiszen a latin kifejezés az erősségre, keménységre, szilárdságra utal. A szakmai közönség szavazati alapján, az Országos Erdészeti Egyesület által idén 20. alkalommal megválasztott év fájának az adott évben nagyobb figyelmet szentel az erdészeti szakma és kutatás, bemutatása az erdei iskola programok és az erdészeti ismeretterjesztés kiemelt témája. Részletes információk a www.azevfaja.hu oldalon olvashatók.

A síkvidékek jellemző állományalkotó fafaját, a dombvidékeken és főleg a középhegységekben már jóval ritkább kocsányos tölgyet választotta az év fafajának az Országos Erdészeti Egyesület. Mai elterjedési területe Európa java részét felöleli, az e kontinensen élő 24 tölgyfaj közül a legnagyobb areával rendelkezik. Ezt a jelenlegi elterjedési területet az utolsó jégkorszak után kezdte el meghódítani, az Ibériai-, az Appennin- és a Balkán-félszigeteken található menedékterületekről észak felé a kisemlősök (pl. mókus, pelefajok), a szajkó és vélhetően az ember segítségével nyomult tovább. Ma teljes mértékben meghódította Nagy-Britanniát, elérte a Skandináv-félsziget déli részét, s keleten egészen az Urálig hatolt. Dél-Európában viszont a legdélibb területekről már hiányzik, miként a magashegységek (pl. Alpok, Kárpátok) magasabb régióiból is.

Életterében ragaszkodik az alföldekhez, mivel jelentős hőigényét itt kapja meg. A síkvidékek hosszabb vegetációs időszaka az, amely biztosítja számára a kellő hőmennyiséget. A homoki, lösz- és sziki tölgyesek meghatározó fafaja, az ártéren a magyar kőrissel és a szilfajokkal alkotja a keményfás ligeterdőket, de a gyertyános-kocsányos tölgyesek és a cseres-kocsányos tölgyesek esetében is – mint ahogy a név is mutatja – állományalkotó jelleggel bír.

A kocsányos tölgy akár 40 méter magasra megnövő fafaj, de korábban ismertek voltak olyan példányai is, amelyek magassága megközelítette az 50 métert. Törzsátmérője szintén tekintélyes nagyságot sugall, a svédországi Kvill községben található Rumskullaeken névre keresztelt egyede 14,75 méter törzskerületű. A legidősebb példányt pedig, amely Dániában Jægerspris Nordskov mellett található, 1500–2000 évesre becsülik.

Hazánkban nagyméretű példányai már igen megfogyatkoztak, Simonkai Lajos botanikusunk 1871-ben a Szabolcs megyei Halász (ma Nagyhalász) községben 30 méter magas, 14 méter törzskerületű kocsányos tölgyről számolt be, a Vas megyei Zsennye határában álló, közelmúltban elpusztult fa törzskerülete pedig 10,2 méter volt. A hédervári XV. században épült kis templom mellett díszlő Árpád-fát tartják a legidősebb hazai egyednek, életkorát a szakemberek 700 évre teszik, de érdekességként megemlítendő, hogy a nép ezer évesnek mondja.

A kocsányos tölgynek jellegzetes rügy- és levélállása van. Ez azt jelenti, hogy a hajtástengelyen két fordulat megtétele után jutunk egymással fedésben lévő rügyekhez, illetve levelekhez, miközben 5 rügyet, illetve levelet érintettünk. Ez igazán a magról kikelt egyéves egyedeknél, az ún. magoncoknál szembetűnő, amelyeket felülről nézve úgy látjuk az öt levelüket, hogy azok szabályos csillagot formálnak. Ez az úgynevezett „erdészcsillag”, amely a hazai erdészek jelképévé vált.

A kocsányos tölgy egyike a legkülönfélébb módon hasznosított fafajainknak. Kemény, szívós fája a hajóépítésnek és a kádáriparnak volt fontos nyersanyaga, de hidak, zsilipek építésénél, lakóházak és kocsik, valamint asztalosipari termékek, vasúti talpfák készítésénél is főként ezt a faanyagot alkalmazták. Fája elviseli a szárazság és nedvesség váltakozásait, földbe ásva vagy a vízben is nagyon tartós. Makkja évszázadokon keresztül fontos takarmány volt, a sertéseket ősszel és télen az erdei „túrtáplegelőkön” hizlalták fel, hogy aztán különösen ízletes szalonnájukat drága pénzért árulják. Ínséges időkben a lombját is felhasználták állatok takarmányozására.

Az alföldi emberhez évszázadokon át szorosan kötődő kocsányos tölgy ma a pannon táj elsorvadó eleme. Az évszázadokkal korábbi erdőirtások, folyószabályozások és lecsapolások, a síkvidéki termőhelyek megváltoztatása természetszerű állományainak fogyását okozta, ezért sajnos alig találni már évszázados matuzsálemeket, roppant méretű óriásokat e fafajból, miként a korábbi tájhasználatot bizonyító fás legelőkből is alig akad már hírmondónak egy-egy terület.

Az év fája mozgalmat Magyarországon az Országos Erdészeti Egyesület 1996-ban indította útjára. Célja, hogy a hazai erdők, őshonos fafajait mind a szakmai, mind a nagyközönség számára bemutassa, közelebb hozza. 2012 óta az Országos Erdészeti Egyesület együttműködik az Év Fája Verseny magyarországi lebonyolításában. Az Európai Év Fája Versenyben 2015. február 1–28. között zajlik az a közönségszavazás, melynek során eldől, hogy a tízennégy versenyző faegyed közül melyik nyeri el a megtisztelő címet. A verseny során Magyarországot a tatai platánfa képviseli, amire szavazni a www.treeoftheyear.org oldalon lehet.

A 2015-ös év fafajának választott kocsányos tölgyről és az év fája mozgalomról bővebben olvashat a Földművelésügyi Minisztérium Zöld Forrás pályázatának támogatásával létrehozott www.azevfaja.hu oldalon vagy az Országos Erdészeti Egyesület honlapján (www.oee.hu).

A fenti sajtóanyag a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le pdf. formátumban.

Képeket a galériában érhet el a kapcsolóra kattintva. Esetleges felhasználás során a képek készítőjét - Korda Márton - mint forrást kérjük feltüntetni!

----------------------------------------

Sajtó számára további információ:

Lomniczi Gergely főtitkár

Országos Erdészeti Egyesület

06 20 984 6134

fotitkar@oee.hu

2017

2017
A vadalma - Malus sylvestris 2017
2016
A mezei szil - Ulmus minor 2016
2015
Kocsányos tölgy - Quercus robur 2015
2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2010
Ezüst hárs - Tilia tomentosa 2010
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004
2003
Hegyi juhar - Acer pseudoplatanus 2003
2002
Molyhos tölgyek - Quercus pubescens AGG. 2002
2001
Bibircses nyír - Betula pendula 2001
2000
Barkócaberkenye - Sorbus torminalis 2000
1999
Hegyi szil - Ulmus glabra 1999
1998
Vadkörte - Pyrus pyraster 1998
1997
Kislevelű hárs - Tilia cordata 1997
1996
Madárcseresznye - Cerasus avium 1996

1996



Évek fái