2013 - Házi berkenye - Sorbus domestica

Az Erdészeti Lapok 2013. évi februári számában jelent meg a házi berkenye botanikai jellemzése Dr. Bartha Dénes és Dr. Sonnevend Imre tollából.


A házi berkenye (Sorbus domestica) botanikai jellemzése - letölthető PDF

Nevezéktana

Tudományos nemzetségneve, a Sorbus eredetének magyarázatára többféle elképzelés is született. Egyesek szerint a kelta sorb = fanyar szó alapján kapta e nevet a termések összehúzó hatása miatt, mások szerint a latin sorbilis = felszürcsölhető, hörpölgethető, felhörpinthető, és a sorbillo = szürcsölgetem szavakból eredhet, utalva a berkenye termésének éretten kásás, sűrű levének kiszürcsölhetőségére. Pliniusnál a sorbus már a házi berkenyét jelölte, termése pedig a sorba nevet viselte. A magyar nemzetségnév, a berkenye a Kárpát-medencében a honfoglaláskor jelen lévő szláv lakosság nyelvéből kerülhetett hozzánk. Első írásos bizonyíték az 1055-ben kelt tihanyi alapító levél, amelyben ’adbrokinarea’ helymeghatározás szerepel. Ebben a brokina egyértelműen a berkenyefára utal, amelynek a szláv brekinja a nyelvi őse. Általában a berkenyéket berekenefa (1252), brekene (1257), berkene (1339), berekine (1405) szavakkal jelölték az oklevelek.

A tudományos fajnév, a latin eredetű domesticus = házi, házhoz tartozót jelöl, utalván arra, hogy régóta termesztik. A fajt először Linné írta le az 1753-ban megjelent Species Plantarum c. műve 477. oldalán. A későbbiekben a házi berkenyét több szerző nem a Sorbus, hanem más nemzetségekbe tartozónak vélte, így a naspolya, körte, alma, galagonya génuszba is sorolták. Joseph Philippe de Clairville francia botanikus és rovarász, illetve Edouard Spach, a párizsi természettudományi múzeum munkatársa pedig önálló nemzetséget is felállított neki Pyrenia, valamint Cormus néven. Mindezektől függetlenül az első, a Linné-féle névadás van érvényben.

Számos magyar társneve létezik, így a kerti berkenye, fojtós berkenye, fojtóska, szelíd berkenye, a régebbi írásokban a berekenye, süvöltinkörte, berekenyőfa, süvöltin-körtvély, uszkuruc-fa, belekenyér, berekenyér, bereknye, csontfa nevekkel találkozhatunk. A házi, kerti és szelíd magyar fajnév a házi kertekben való termesztésére utal. A ’fojtóska’ és a ’fojtós’ jelző pedig a nem teljesen érett, de már tetszetős termésének nagy csersavtartalmából adódó összehúzó hatású ízét jelöli. A régi írásokban előforduló ’süvöltin’ jelző a termés apró, körteszerű méretét tükrözi. Itt kell megjegyezni, hogy süvöltény névvel a lisztes berkenyét is illetik, szintén a termésének méretére utalva. Lippai János a körtefajták között említ egy ’süvöltén körtvély’-t, mint olyan fajtát, amely „igen fojtós, nem igen nagy. Ezért állani kell, mikor egy kevéssé meglágyul, jó leves”. Ma már nehezen megfejthető régi neve a csórmány, pecérkefa, kocérka és tyúkszemfa.


Alaktana

Lassan növő, szabad állásban 10–15, állományban legfeljebb 25–30 m-es magasságot elérő fafaj. Koronája fiatal korban leginkább keskeny, kandeláber formájú, ami szabad állásban idős korra oválisan vagy gömbalakban jelentősen kiszélesedik. Állományban megtartja ezt a keskeny koronaformát. Gyökérzetére kezdetben a karógyökér jellemző, mely hamar átvált szívgyökérzetbe. Főgyökere akár 2 m mélyre is lehúzódhat, ennek teljes hosszúságában mellékgyökerek fejlődnek. Az így képződött gyökérrendszer jól feltárja a melegebb és szárazabb termőhelyeket is. Jól bizonyítja a házi berkenye szárazság elleni védekező stratégiáját gyökérzetének anatómiai felépítése is: az alap- és szállítószövetek sejtfalai vastagok, a szállítóedények hosszúak és nagyszámúak, valamint a gyökér külső szövetei extrém módon megvastagodnak.

A frissen levágott vesszőnek nincsen illata, ellentétben a madárberkenyéével, amelynek keserű mandula illata van, hasonlóan a zselnicemeggyhez. Páratlanul szárnyalt levelei hasonlítanak a madárberkenyééhez, de a szimmetrikus levélváll, az előreálló levélkefogak, a molyhos levélgerinc jól megkülönbözteti tőle a házi berkenyét. Szép és figyelemre méltó az őszi lombszíneződése (sárga, narancs, piros, barna). Jellegzetes a lehullott őszi lombszőnyeg a fa alatt, ugyanis a tél folyamán nem rohad el, így tavaszig a fák alatt látható.

A házi berkenye májusban virágzik többé–kevésbé a levelek megjelenésével egy időben. Bódító illatú virágainak megporzását elsősorban rovarok végzik [gyakori a rózsabogár (Cetonia aurata) tartós jelenléte a virágzatokban], de a szél megporzó hatása sem elhanyagolható. Jó termőhelyen és szabad állásban 10–15 éves korban már virágzik, de hazánkban inkább 15–22 évesen mutatja az első virágzást és hozza termését. Ez a megfigyelés képezi alapját annak a szentenciának, amely Gárdonyi Géza Isten rabjai c. regényében is olvasható: „ne ültess berkenyét, mert úgysem éred meg a termését”. Állományban ritkábban és kevesebbet, szabad állásban majd minden évben, de minden második évben szinte biztosan meglehetősen bő termést hoz.

Termései körte, ritkábban alma alakú. Mérete igen változó, hosszúsága 12–30 mm, szélessége 10–30 mm. Fontos megemlíteni, hogy az egyes évjáratok termésmérete és alakja jelentősen különbözhet. A termések színe is igen változatos, lehet sárga, sárgáspiros, barnássárga, barnászöld, vagy az egyik oldalán piros, a másikon sárga, sárgásbarna. A gyümölcs héja vékony, de szilárd, rajta is lehet számos világos paraszemölcs. Előfordulhat a deresedő felület is. A látványosan megszínesedett, kifejlett, de még meg nem puhult gyümölcs a benne lévő kősejtek miatt étkezési szempontból élvezhetetlen. Ekkor tényleg fojtós ízt ad a szájban (’fojtós berkenye’, ’fojtóska’), amelyért elsősorban a termésben lévő csersavak a felelősek. A házi berkenye gyümölcse a színes érést követően egy-két hét alatt megbarnul, és puhává válik az addig kemény és élvezhetetlen húsa. A termésérés ideje hazánkban általában szeptember, de ez augusztus közepére és október/november elejére is eltolódhat. A termések és magok terjesztését kisemlősök (rágcsálók, nyest, nyuszt, mókus) és nagyobb emlősállatok (borz, vaddisznó, őz, szarvas), valamint kisebb részben a gyümölcsöket fogyasztó madarak végzik.

Igen magas életkort tud megérni e fafaj. A becsült adatok 400–500 évben állapítják meg a maximális korát.

 

Elterjedési területe

A házi berkenye valójában közép- és délkelet-európai elterjedésű, jellemzően szubatlanti és szubmediterrán flóraelem, kisebb észak-afrikai és Fekete-tenger melléki előfordulásokkal (1. ábra - ld. letölthető pdf). Termesztése folytán az eredeti areán jóval kívül eső területeken is nagy számban találhatók egyedei. Éppen ezért a természetes előfordulás határait meglehetősen nehezen lehet rekonstruálni. Természetes előfordulása Közép-Európában a dombvidékeken, 100–400 m tszfm. között a leggyakoribb, míg Dél-Európában a hegyvidékek alsó régiójáig felhatolva mintegy 800 m tszfm.-ig fordul elő. Kivételesen, pl. Görögországban 1350 m-ig (Athos-félsziget), sőt 1900 m-ig (Piristeri) is felkapaszkodik. Horvátországban és Bosznia–Hercegovinában a tengerparton is előfordul, a Fekete-tenger vidékén 100 és 700 m közötti magasságban a leggyakoribb, Közép-Anatóliában 1300 m-ig felhúzódik, de Spanyolországban ismerünk 1800 m-en is házi berkenye előfordulást.

 

Előfordulása

A házi berkenye a jelenlegi határainkon belül elsősorban a középhegységek melegebb, délies kitettségű oldalain, erdőkben található, valamint az ugyanitt fekvő szőlőhegyek és régi gyümölcsösök területén, mint termesztésbe vont gyümölcsfa. A dombvidékeken már szórványosabban lép fel, a sík vidékekről pedig teljesen hiányzik. Melegigénye és a téli erőteljes fagyokat kerülése az elterjedési területből is tükröződik, s ez a magyarázata annak, hogy nálunk  hiányzik az alföldekről, s ezért fordul elő elsősorban ott, ahol mandulát vagy szőlőt termesztenek.

A faj hazai őshonossága – több más régóta termesztett kultúrnövényhez, így a szelídgesztenyéhez, királydióhoz hasonlóan – régóta vitatott kérdés. Egyes vélekedések szerint a jégkorszakot követően Magyarország területére dél felől, a Balkán-félsziget irányából húzódhatott fel a házi berkenye. Mások a faj szórvány előfordulásai, a zömében kultúr vagy félkultúr környezetben való megjelenés miatt ültetettnek gondolják. Az utóbbi évek archeobotanikai leletei inkább az előző vélekedést igazolják. Hazai előfordulását a 2. ábra (ld. letölthető pdf) szemlélteti.

 

Élőhelye

Természetszerű élőhelyeink közül a cseres–kocsánytalan tölgyesekben, ill. a mész- és melegkedvelő tölgyesekben leggyakoribb a házi berkenye. Előfordul még a gyertyános–kocsánytalan tölgyesekben is, ahová a környező cseres–kocsánytalan tölgyesekből húzódik be. Ritkábban bokorerdőkben, zárt száraz mészkerülő tölgyesekben, hegylábi és dombvidéki lösztölgyesekben, törmeléklejtő-erdőkben találjuk, ahol a faj már nincs termőhelyi optimumában. Számos előfordulása ismert másodlagos cserjésekből, erdőszegélyekből, felhagyott vagy használatban lévő szőlőkből, gyümölcsösökből és kertekből.

 

Változatossága

A rózsafélék családjának almafélék alcsaládjába tartozó berkenyék közel kétszáz faja az északi mérsékelt övben él. Európai képviselőiket öt alnemzetségbe sorolják, négy alnemzetséget csupán egy–egy faj képvisel, amelyek közül a Cormus alnemzetségbe tartozik a házi berkenye. Érdekesség, hogy a Sorbus domestica-n kívül a többi alnemzetségbe tartozó faj hibrideket és átmeneti alakokat képez, s bonyolult szaporodási formákat mutat fel. Ugyanakkor a házi berkenye – a hazai tölgyek közül a cserhez hasonlóan – nem hibridizálódik egyik testvérfajával sem.

A házi berkenye a többi berkenye fajjal összehasonlítva kevésbé változatos fajnak számít. Egyesek a faj fő formája mellet (f. domestica) a gyümölcs alakja alapján további két formát különítenek el: egy körte alakút (f. pyriformis = f. pyrifera) és egy alma formájút (f. maliformis = f. pomifera). Mivel a termésforma igen változatos, és nemcsak a különböző fákon más és más a termés, hanem egy fán belül is változhat annak formája, ezt a fenti felosztást mások indokolatlannak tartják. Újabban a levélke alakja és fogazottsága alapján különítenek el fajon belüli egységeket.

 

Természetvédelmi vonatkozások

A házi berkenye 2001 óta védett hazánkban, természetvédelmi értéke a kicsit megmosolyogtató 2 000 Ft-ról 2012-ben 10 000 Ft-ra emelkedett. Vörös listánk veszélyeztetettség közelinek tünteti fel. E faj manapság nálunk az elfeledett gyümölcsök sorába tartozik, ugyanakkor tőlünk nyugatra több évtizede reneszánsza van a házi berkenye kultusz feltámasztásának. Wedig Kausch-Blecken von Schmeling német professzornak köszönhetően önálló folyóirat is megindult Corminaria néven 1994-ben, s megalakult az e fajt támogatók baráti köre is (Förderkreis Speierling). A rendszeres összejöveteleken a terméséből készült pálinka kóstolásától a csillagászati összegekért árveréseken kínált rönkök mustrálgatásáig széles spektrumban foglalkoznak e fafajjal a lelkes hívei. A házi berkenyét bemutató német nyelvű monográfia pedig már két kiadást is megélt.

Hazánkban fő veszélyeztető tényezői a művelési mód megváltoztatásával (gyümölcs- és szőlőtelepítés, parcellázás) járó fakivágások. A termőhelyi viszonyok megváltoztatását eredményezhetik a fakitermelések, az erdőgazdálkodási hibák, a spontán beerdősülések és cserjésedések, a tájidegen fafajokkal történő erdősítés és a túlzott vadlétszám rágása, dörzsölése. Az egyes házi berkenye példányokat közvetlenül veszélyeztető tényezők közül a faj nehezen történő természetes generatív szaporodását és az ebből adódó felújítási problémákat kell megemlíteni.

A gyakorlati lépések terén az 1980-as évek elejétől a Balaton-felvidék erdőterületein és szőlőhegyeiben, majd 1997-től Zala megyében is megkezdte Sonnevend Imre a házi berkenye előfordulásainak részletes felmérését, a faj helyzetének feltárását. Nyári László erdőmérnök a zempléni, míg kollégája, Kiss Balázs a dunakanyari házi berkenyék előfordulásait tárta fel. Mások kertészeti szempontból kezdtek el foglalkozni a fajjal, azok formáinak begyűjtésével és ültetvényben való elhelyezésével. Több nemzeti park területén beindult a meglévő állomány felmérése, helyenként ehhez a munkához civil szervezetek is kapcsolódtak a régi gyümölcsfajok, -fajták és gyümölcsösök, fás legelők feltárásával. A lassan beinduló felvilágosító és népszerűsítő munka keretében a Balaton-felvidéki Nemzeti Park munkájának részeként tájékoztató táblával jelölte meg szintén Sonnevend Imre Zala megye két, valamint a Káli-medence legidősebb és legvastagabb házi berkenyéjét 1997-ben és 2002-ben. Több önkormányzat és magánszemély számára méretes suhángokat osztottak ki, így létesült például a Káli-medencében Monoszló községben a falu temetőjéhez vezető út házi berkenye fásítása Simon György kerületvezető erdész és polgármester odaadó támogatásával.

A közeljövőben szükséges lenne minden nemzeti park működési területén az erdőállományokban és azon kívül, szoliter állásban lévő házi berkenye példányok katalogizálása, a tennivalók meghatározása (tulajdonos értesítése a fa meglétéről, környezet kitisztítása, a konkurens fák kivágása, koronatisztítás). Az erdészeti szakemberek figyelmének felkeltése éppen olyan fontos, mint az érdeklődő közönség tájékoztatása. Az erdőkben lévő egyedeket a gyérítések és véghasználatok során feltétlenül kímélni kell.

Általános tapasztalat, hogy a faj ismételt felemlegetése, előadásokon való szerepeltetése erős figyelmet vált ki a házi berkenye régi ismerőiből és nem ismerőiből egyaránt. Ezért a fajt érintő ismeretterjesztő munkának, a fák konkrét védelmét szolgáló tevékenység mellett, folyamatosan nagy jelentősége lesz a megőrzésben. Fontos, hogy mindig megfelelő szaporítóanyag álljon rendelkezésre az adott környék egyik faiskolájában, mert az érdeklődők általában azonnal vásárolni is szándékoznak ebből az elfeledett gyümölcsfánkból. 2012-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézetének támogatásával megjelent egy népszerűsítő könyvecske is Sonnevend Imre tollából, mely mű alapja lehet a házi berkenyét megismerni kívánóknak és a sorsáért aggódóknak egyaránt.

Dr. Bartha Dénes - Dr. Sonnevend Imre

Forrás: Erdészeti Lapok, CXLVIII. évfolyam, 2013. február, 46-48. p.

2014

2014
Mezei juhar - Acer campestre 2014
2013
Házi berkenye - Sorbus domestica 2013
2012
Zselnicemeggy - Padus avium 2012
2011
Tiszafa - Taxus baccata 2011
2009
Mézgás éger - Alnus glutinosa 2009
2008
Törékeny fűz - Salix fragilis 2008
2007
Szelídgesztenye - Castanea sativa 2007
2006
Magyar kőris - Fraxinus angustifolia vahl subsp. danubialis pouzar 2006
2005
Közönséges boróka - Juniperus communis 2005
2004
Fekete nyár - Populus nigra 2004

2004



Évek fái